Rakasz #72

Meleg lovagok és francia költők

Sziasztok!

Elgondolkodtam, hogy szokott-e politzálni a Rakasz. Aztán rájöttem, hogy persze, még ha nem is olyan vonatkoztatási rendszeren belül, ahol ez a rezsiszilárdok számára értelmezhető. Long story short: jövő héten ugye mentek választani ti is? A nem nem válasz. Eddig a közszolgálati tartalom.

Illetve még egy szóra csak, mint a nyelvművelő műsorban anno. A Foreign Policyben volt egy cikk az európai centrista, neolib bal bukásáról, és arról, hogy találnak vissza - már aki, ugye - a baloldali értékekhez, miután így lereszelték magukat. Ellenben a cikk szerzője szerint az európai konzervatív jobb-közép még nagyban keresi magát. Érdekes olvasmány, van szó benne rólunk is, de nem a széljobbra tolt KDNP-ről, hanem Orbánról, illetve arról, hogy mégis miért védik őt a bajor kereszténydemokraták.
 

In the end, the reasons for collusion are utterly cynical. The German car industry keeps getting sweet deals from the Hungarian government, and the large delegation from Orban’s party in the European Parliament bolsters the faction of the European People’s Party, the supranational formation of the continent’s Christian democratic and center-right parties.

Ki gondolta volna, ugye.

És most akkor igazi politika
 

A Verge nagyot dobott, amikor a nagyon remekSarah Jeongot küldte egy olyan bírósági meghallgatásra, amit amár korábban is szórakoztatónak bizonyulóWilliam Alsup tartott. A téma az ember okozta globális klímaváltozás volt, az eseménynek különös bájat pedig az kölcsönzött, hogy Jeong tudósítása szerint a Chevron amerikai energetikai cég (és másik öt olajcég) küldöttje, egy ügyvéd, volt a legkevésbé felkészült a teremben. A rém felkészült Alsup kiszórakozta magát, megkérdezett mindent, ami érdekelte a témában, és nem volt érkezése utánaolvasni, vagy úgy érezte, hogy tisztázásra szorult. Az eredmény: az olajcégek elismerték, hogy felelősek a klímaváltozásért, de nem érzik úgy, hogy ezért be lehetne őket perelni. Mi lesz még itt.

A fent linkelt Alsup portré - abszolút nem meglepő módon szintén Jeong írta - elmond egy másik sztorit is. Azt, hogy a "minket senki nem ért meg, brühühü" kortárs technológiai ipar időnként rábukkan olyan emberekre, akik egy más korszakban, de szintén technológiai érdeklődésű arcok voltak. És róluk esetenkén lepereg a bullshit, a hype. Az egész számítógépes-internetes geek énképet szétdúlja ezeknek a létezése is. És ez nagyon jól van így.(Korábban: a36. Rakaszbanlinkeltem egy cikket arról, hogyan próbálja felfejteni a szerző a régiiskolás apja által összerakott és örökül hagyott "okos" lakást.)

Épp csak kapcsolódik, de az egy generációval korábbi geek az a magyar számítástechnika alapfigurája. Azok a mérnökök, akik felturbóztak egy technológiát 150 százalékosra, hogy aztán a szaksajtóból értesüljenek, hogy az amerikaiak kijöttek egy ötször jobb dologgal. Ez a mi múltunk, nem opció nem ismerni. Különös aktualitást az ad neki, hogy a hétenmeghalt Muszka Dániel, a feltételes reflexet modellező szegedi katicabogár, az első magyar műállat konstruktőre. Mindenhol két bekezdéses kishírek jelentek meg erről, vegyétek ígéretnek, jövőhétre írok róla valami két bekezdésnél hosszabbat.


Gyilkolászó inasok és meleg lovagok
 

AMedieval Death Botrégi kedvencem. Középkori halotti anyakönyvi kivonatokból twiteli ki az izgalmasabb sztorikat. Elég annyit róla, hogy aFAQ-jaazzal kezdődik, hogy elmagyarázza, hogy a clerk az hivatalszolgától kispapon át segédig sok mindent jelentett, ezért szerepelnek olyan gyakran ezek a clerkek a mindenféle iratokban. Soren Häxan bot ura érzi azért, hogy a duhajkodó sekrestyésekben és kereskedőinasokban van még sztori, ezért mostpénzt gyűjt egy könyvre, aminek nem meglepő módonMurdered by Clerkslesz a címe.

Häxan önmagában sem tűnik kis figurának. Amatőr középkorkutató, illusztrátor, gót és üres idejébenaz Artúr-mítoszt írja át queerebbre. Azt én is most tanultam meg, hogya queer chivalry az egy létező kutatási irány.Nem lehet minden egyszerűen csakChuck Tingle.(Ugyanitt, hogy még mindig mennyire bosszant, amikor egy tudományterület - esetünkben a queer irodalomtudomány - elfelejt ismeretterjesztőül írni, és úgy kell keresni egy-egy nem szakmai zsargonban írt cikket.)


Lopott történet
 

A 4160Tuesdays brit niche parfümériát már emlegettem többször. Az őzárt facebook csoportjukban bukkant elő egy olyan sztori, ami miatt régen blogokat vagy fórumokat látogatott az ember. A mese egy 10 milliliteres mintával kezdődik, amiről a tulajdonosának úgy jutott eszébe a fiatal kora, mint Proustnak a Madleine-süteménytől. Csak a visszajövő emlékek 1981-hez kötődnek, ahol pincérnőként megismerkedett a korán kelő és rém öreg Louis Aragonnal, aki szerette a Cote d'Azur-ön tölteni a nyarakat. Az emléket eddig egy dedikált verseskötet őrizte, most csaltlakozik hozzá egy parfüm is. 

Mostan színes tintákról

A színek hálás téma, több remek cikk volt már róluk. MostKelemen Lajos ismeretterjesztős twitteréntaláltam egy írást az amerikai titkosszolgálat tintagyűjteményéről. A 11 ezer 400 tintát tartalmazó gyűjtemény elsősorban hamisítások leleplezésére szolgál. Egyéb kormányzati adatbázisokrólerre van információ.Hát persze, hogy van szövetségi cipőtalp adatbázis is.

Az Ink Library gyűjteménye az 1920-as évekig nyúlik vissza, amin persze egy rendesen régi írásbeliséggel rendelkező bürokrácia csak felkacagni hajlandó. A Herbin tintagyárEncre Authentiquetintájáról azt mondja a reklámszöveg, hogy 1, 300 évig olvasható marad a vele írt szöveg 2, annyi benne a csersav, hogy a sima töltőtollat csak tönkreteszi. A keresések az első két-három oldalon jellemzően ezeket a gyári üzeneteket hozzák. (És ez elég ellenérv arra, hogy a keresőoptimalizálás nem is tette tönkre a webet. Nem a fenét.) Viszont előbb-utóbb kiköt az ember a töltőtöllbolondok oldalán, ahol többek között romantikus lelkű ügyvédek is beszélgetnek arról,milyen tinta az igazi aláírni egy szerződést

Ide már csak egy linkem van, ez a budapesti Bomo Artblogbejegyzése, ahol a tintáikat ismertetik. Van pár furcsa darab. Például abban az értelemben is furcsa, hogy a Kelet-Indiai Társaságot ma megidézni legalábbis nem illendő. Mégis csak az igazán szemét multik ősmintái voltak, hajós romantika ide vagy oda.

A hét szava: chongdianbao

A Cultural Anthropology folyóiratban szembejöttegy három részből álló cikk, amiből két rész remek. Az egyik a külső akkukról szól. Amikor két (három?) éve Hongkongban jártam, akkor ott már minden árusnál lehetett kapni, és a következő éven Európát is ellepték. Aztán persze jött a Pokémon Go, amit tömegeket vett rá a powerbank beszerzésére, mert a GPS úgy ette az áramot. A másik esszérészlet pedig az elemes zseblámpaárusokról - meg amúgy minden más árusokról - szól Indiában. Közte sajnos van egy rácsodálkozás az ólomakkura, amivel mindenki találkozott már, aki felnyitotta a kocsi motorháztetejét.

Apróságok

Mondtam már, hogy Melvin BackmanIf You Pleats című hírlevelemennyire jó? Most épp egy olyan cikket ajánl, ami a Cambridge Analyica ügy szivárogtatójának divatbeli választásait hasonlítja össze a korábbi szivárogtatókéval. Perfekt ötlet!

Jó magyarázata Facebook tinik közti növekvő népszerűtlenségéről: egy identitást akar kivasalni minden felhasználóból. Az internetes identitások korábban (R#58) előkerültek ilyen kontextusban, amikor az AIM-ot és a korai webet búcsúztatta egy cikk. 

Egy beszélgetésben került előegy régi VS-es videó, amiben két Bang&Olufsen rajongó beszélget a szenvedélyükről. 

Megjelent a Vice Motherboard rovatánaknagy Naomi Wu portréja. Wu nagyon ki van borulva miatta, mert úgy érezte, hogy az újságíró és a cikket ellenőrző (vajon van a factcheckerre magyar szó?) emberek a magánéletében akarnak vájkálni. Ennek ellenére az írás érdekes, csak el kell hozzá olvasni Wu reakcióját is aTwitteren.

Legalább két olyan képregény érkezik a közeljövőben - plusz a Kibali antológia - ami érdekesnek tűnik. Az egyik aFlavor, aminek az első pár oldaláról a Kiki, a boszorkányfutár jutott eszembe, az meg jó jel. A másik pedig a Bengal által rajzoltDeath or Glory

Ennyi a hétre, megint megspórolódott egy raklap hosszú cikk. Lassan lesz belőlük egy különszám.

Ádám