Rakasz #74

Zöld németek, hamis oroszok és dühös finnugorok

Sziasztok!

Szerelmes brátim, vagy nem sok jó néz ki nekünk a következő négy évre, vagy rendre kellemes meglepetések fognak érni. Nagyobb összeget nem tennék a meglepetésekre, de ne legyen igazam. Nnna de attól még lehet foglalkozni a világgal, vagy legalább Jay Foreman művészetével.

Fegyveres dolgok

Az ELTE finnugor tanszéke gyönyörűen küldi el a vérbe a Magyar Időkben megjelent, a magyar-hun rokonságot feszegető "a szerző könyvtáros" cikk szerzőjét. Erről korábban már szó volt, hogy genetikai alapú varázslást messze nem a Magyar Idők kezdte el, a HVG sara a vita kihangosítása. Akit a rokonságvita mélyebben érdekel, az Bánhalmi József szakdolgozata (PDF) felé kanyarodjon el. 

Az Újkor.hu-n több érdekes cikket olvastam az utóbb időben, legutoljára például arról, hogy mennyi időre volt szükség a német zöldeknek rábólintsanak katonai beavatkozásokra. Van a sztoriban pártszakadás, a mai napig fel-felmerülő vádaskodások, és persze annak a terhe, hogy csak a srebenicai mészárlás után indult meg a gépezet. Legalább két ok miatt tarthatjuk aktuálisnak a cikket: az egyik a szíriai beavatkozás kérdése, a másik pedig a gyakorta felmerülő "mikor tesz már valamit Európa?" kérdés. 

Duplafenekű baszatáska

Fejhallgató vagy nagy hangfal kell ahhoz, hogy a következőt maradéktalanul értékelni tudjátok. Végre valaki - Ben Coxnak hívják - megoldotta, hogyan lehet dubstep számokba információt kódolni binárisan. A szteganográfia mindig szórakoztató, de ez a dubstepes különösen olyan, mintha egy Maughan novellából esett volna ki. Coxnak korábban is voltak izgalmas marhaságai. Például rejtett traceroute-ba haikut.

Nem lehet nem megnyitni egy cikket, aminek az a címe, hogy "Az Atommagkutatóban nőttünk föl, magunk építettük a hangszereinket". Inkei Bence Szalay Sándorral, a Panta Rhei alapítótagjával beszélgetett a debreceni Atomkiről, progresszív rockról, és hogy hogyan lett inkább részecskefizikus Szalayból és miért lép fel mégis az A38-on.

Aztán ha már művészet, akkor Németh Kriszta fényképezős-látásos verse az aktuális kedvencem. Csingilingi rímekkel általában meg lehet venni, de ha még a fotoreceptorokról is szólnak!

Mostanra tűnt fel, hogy van új, a sorozatot az utolsó kötetnél is jobban lezáró Borisz Akunyin kötet. Rossz hír, hogy a magyar kiadójánál, az Európánál még se híre, se hamva a könyvnek. A Magyar Nemzetben, aminek azóta szintén se híre, se hamva, azonban megjelent márciusban egy interjú a szerzővel.

Ezek valaha városok voltak

Hetek óta nem tudom hová rakni a Task and Purpose egyik cikkét. Nem azért, mert nem érthető, hanem mert nem passzolt egy témához sem. Arról szól, hogy az amerikaiak afganisztáni missziójában szolgáló egyik videós, aki nem beágyazott újságíró, hanem rendes tengerészgyalogos, miután hazatért, készített egy dokumentumfilmet a nyersanyagaiból. És ebben vannak olyan részletek is, amelyeknek a tengerészgyalogság nem örül. A filmet bemutatták, nem lehet meg nem történtté tenni, talán segít újraértékelni a végtelen háborút. 

Kína hatalmas, tele van ötlettel - nem én mondom, hanem Csen Csiufan (az átírásokkal mindig bajban vagyok, fut még Chen Qiufan és Stanley Chan néven is), akit a Quartz simán a kínai William Gibsonnak nevez. A cikkből kiderül, hogy valószínűleg nem a stílusa az, ami miatt Gibsonhoz hasonlítják, de ettől még megérheti belenézni az angolul megjelent írásaiba. 

Singapore sees itself as chronically undersized: it imagines itself as a larger country, and works backwards: materialising the necessary geographical puzzle pieces to suit the demands of the global economy as much as to satiate its own needs.

Szingapúr nő. Száz négyzetkilométerekkel, lelkesen lapátolják a földet az óceánba. Ezzel együtt viszont változik a partvonal, változik a településszerkezet, csak emlékekben létezővé válik a korábban létező táj. Nézegettem egyszer egy galériát a panel Óbuda építéséről. (Nem ezt, de hasonlót.) Hatalmas változtatás volt, de fel lehet ismerni sarkokat, megmaradtak házsorok, ha az ember nagyon keres, még macskaköves utcát is talál, ahol a sörkertből kiszűrődő operettet lehet hallgatni. (Nem akarjátok, kipróbáltam.) Ehhez képest a földrajz teljes felülírása valami sokkal nagyszabásúbb és durvább. 

Jaguárszag

A Motherboard írta meg, hogy a Calvin Klein Obsession for Men parfümjének van egy kevésbé ismert felhasználási területe is. Ezzel fújják be a terepen dolgozó kutatók a kameracsapdákat, ha jaguárt akarnak fotózni. Valószínűleg a cibetmacskák pézsma jellegű váladékának szintetikus verziója (civeton), amit izgalmasnak tartanak a jaguárok. Egy másik cikk szerint a vaníliának is lehet köze a jaguárok reakciójához, mert azt meg izgalmasnak találják.

A sztori egyébként nem új, három-négy évente tesz egy kört a sajtóban. Érdekessé az teszi, hogy az Obsession for Men1986-os megjelenése óta a cég egyszer már újraalkotta. Ez a legtöbb nagy régi illattal megesett, a parfümökre és összetevőikre vonatkozó új szabályozások miatt sokat módosítottak. Random parfümös oldalon találunk olyan hozzászólásokat, amelyek szerint a régi illattal bezzeg a szöget is be lehetett verni a falba, de ez az új csak hegyi levegő. A civetone az első átalakítási kört túlélte. Most viszont a CK honlapján csak egy Obsessed nevű utód található. (A legtöbb netes boltban még kapható persze az Obsession.) A két parfümben az közös, hogy egyik leírásában sem szerepel a civeton. Szóval 1, tudja a fene mi van bennük 2, nehéz a jaguárkutatók élete.

A Harvard Business Review-ban megjelent, illatmarketingről szóló cikk is olyan témát érint, ami néhány évente előbukkan. 2015-ben már azt mondták a márkák számára saját illatot kidolgozó - igen, van Hilton-szag - iparról, hogy 300 millió dollár forog benne évente. Az illatot, ha elkészült, szét lehet fújni a lobbyban, illatozhat tőle az ágynemű, a Bloomberg pedig egy olyan esetről is tud, hogy írásra szagosodó jegyzetpapírt tettek a szobákba.

Van még egy parfümösdi, ezt a remek Kockafej blogon találtam. Rövid animációs film, csodálatos!

Apróságok

Isambard Kingdom Brunel nem csak a nevével - és a cilinderével - tűnt ki a tömegből, hanem mondjuk azzal is, hogy olyan függőhidat tervezett lovaknak és szekereknek, amelyen mai kocsik is közlekedhetnek. Ki volt számolva, na. Van róla dal is.

Van új orosz avantgárd hamisítós hír! Szomszédok hosszúságú sorozatot lehetne lassan ebből forgatni. És milyen jó lenne!

Ennyi volt a hétre!

Ádám