Rakasz #75

Sziasztok!

Hosszú történet röviden elmesélve: az úgy volt, hogy vasárnap inkább megettem a lázcsillapítót és visszafeküdtem aludni. Ugorjunk.

MegjelentJawhar új albuma, amit Ululén lehetett támogatni is. A letöltés kódom elkeveredett, jelentős az esélye, hogy én voltam figyelmetlen, pedig már hetek óta hallgathatnám. Valami annyira elemire vártam, mint a Weni Weni Mechi, ami rajta is van, de a kiadatlan, illetve hát a csaka YouTube-on fent lévő Mitsouval közreműködve felvett verziójobb. Panaszom persze nincs, sima, szép lemez; jegesre hűtött rum, hideg pohárban fíling.

A közösségi pénzgyűjtési, támogatási projektekben még amúgy sem csalódtam. Volt ugyan olyan, ami egy évvel később érkezett meg. De lehet haragudni a zenészre, ha azzal kezdi a bocsánatkérő levelet, hogy apa lett az album rögzítése közben, átrendeződött az élet? Persze hogy nem, hanem együtt örülünk vele. Ez amúgyJustin Cross volt. Tőle aDrink The Watertszokás ismerni, ami olyan jófajta a prédikátor belovagol a kihalt bányavárosba country, a többi dala szelidebb. (Az út innen tovább az egykoriVegyeskazetta blog alt-country bejegyzésefelé vezet, ami jól fogja meg az egész lelkét.)

Miurunkjézuskrisztus középhátvédje

A ténnyel, hogy a magyar irodalomnak van némi kapcsolata a focival... Na jó, szúrjunk be ide zárójeleket. Valójában akanonizált férfiirodalomrólvan szó, de egészen sokáig ezt nem kellett így külön kiemelni. És hát az ilyen csalta vagy nem csalta, abuzív vagy nem abuzív dolgokat még most is hajlamosak vagyunk pirulva nem tárgyalni. Zárójel visszazár és kezdjük máshonnan.

Szembejött egy kép a Könyvesblogon, amihezírt egy novellát Németh Gábor. Érdekes kísérlet, hogy az amerikai foci szaknyelvét, játékstílusát, ritmusát próbálja behúzni egy novellába. Kontrasztos. Újra nem olvasnám, isten őrizz, de egy játéknak jó volt. Az viszont még megér egy mondatot, hogy a képet hogyan egyszerűsítette le széles vállakra, hogy ráférjen a narratíva. PedigMaszeknek, Mátészalka mindenjavító emberének a sztorijaönmagában is remek. De elolvasnám, mit írt volna erről aFél négyés aFél hétCserna-Szabó Andrása. 

Játszani is engedd

Az egyik szemem sír, a másik nevet: a Campo Santo, ami a nekem nagyon kedvesFirewatchjátékot készítette, most pedig egy izgalmasnak tűnő egyiptomos-felfedezős címen (In The Valley Of Gods) dolgozikbevonult a Valve alá. A Valve egyrészt nagyon fontos szereplője a kortárs játékiparnak, másrészt nem azért az, mert jó egyjátékos játékokat fejlesztenek.Dan Hon a hírlevelében elemezte, hogy miért tűnhetett ez jó ötletnek, és mik a nagy buktatói az ötletnek.

Pár hete figyeltem fel aBrew Townnevű játékra, ami akkortájt azt ígérte magáról, hogy kézműves sörfőzős mobiljáték lesz. Amit nem ígért, hogy mindezt a Farmville finomságával és addiktivitásával oldja meg. Szóval jónak épp nem jó, szépnek szép, és aki játékokkal foglalkozik, annak mindenképpen érdemes megnézni, mert a fizetős, ingyenes, fizetős-de-megvillantjuk-egy-darabját-ingyen részek nagyon ügyesen vannak kiegyensúlyozva benne. Tényleg csak az a baj, hogy az ember játssza benne azt a kapcsolóelemet, amire a számítógépet vagy tágabb fókusszal az automatizációt feltaláltuk. Lehet ezt fordítva is, azt hiszem aFactorioaz, hol bonyolult, nélkülünk működő rendszert kell építeni.

Itt van a város, vagyunk lakói

Az oroszok hidegháborús, ilyen-olyan forrásokból összefésült világtérképéről (R#57) már volt szó. Továbbra is rajta van a kívánságlistámon a könyv, ha nem is azok között a könyvek között, amiket el is olvasnék. Egyszer már írtam listát azokból a követekből, amiket nem olvasni vesz az ember. Mosta Guardian csinált egész ügyes kvízt belőle: ki kell találni melyik városnak látjuk a szovjetmaps verzióját. A cirill ábécé ismerete nélkül, nagyjából szóalakara tippelve is meg lehet csinálni fullosra, és ez semmit nem ront a játékon. 

Erről jut eszembe, ugye aGeoguessr-tmindenki ismeri? Egyszer akarok belőle csinálni kocsmai bajnokságot élő kommentárral vagy a játékos okoskodását kihangosítva. Ha nagyjából tíz ember jelentkezik, a helyet és a projektort poénra megszerzem hozzá. 

Nagy váltás, de még mindig nyelv. Tudjátok, hogyan szólt Shakespeare eredetileg?A Globe videójábólszerencsére kiderül. Tök érdekes egy négyszáz éves nyelvállapot kiejtésének visszaállítása. 

Deskriptív nyelvészek, szevasztok!

Az egyik múlt heti link után írt rám egy régi barátom, aki olvassa a Rakaszt, hogy a nyelvtan kiselőadásra készülő gyerekét ellátta a tudománytalan rokonítási elméletes dokumentummal (R#74). Nyilván megmelegszik az ember szíve tája ilyenkor, úgyhogy át is küldtem egyik legkedvesebb volt tanáromnak - előrebocsátva, hogy sose voltam nyelvész - Kis Tamásnak pár írását. Amit szeretek a nyelvészetben, azt nagyrészt Tamás órái miatt szeretem. Kezdjük egy jó kisSándor Klára interjúval a nyelvművelésről, ha csak az ebben elhangzó érvrendszerrel tisztában lenne mindenki, aki a nyelv elromlásától tart, nyugisabb lenne az élet. AztánTamás a nyelvtörvény ellen érvel 2001-ben.A teljes gyűjtemény, ahonnan szemeztem, erre van. Daliás idők!

Azért tűnt érdemesnek előszedni, a kedves olvasó lányának remélem sikeres nyelvtan kiselőadásán túl is, mert van egy érzésem, hogy a múlt félévben feltűnt nyelvészeti állításokat megfogalmazó genetikai, régészeti hülyéskedés folytatódik még egy darabig. Ha pedig igen, akkor legyünk tisztában azzal, hogyan működik valójában egy nyelv.

Programok

Legalább két hely van, ahová illik szerintem hétvégén benézni Budapesten. Az egyik azUkmukfukk Zinefeszt, ahol zineket meg kisszériás nyomtatványokat meg sört lehet venni. Amit tavaly láttam belőle az alapján ez egy boldog, önmagával elégedett szubkultúra. Plusz vettem két kurvajó printet. Idén sem várok többet vagy mást. 

A másik aFila Graff Jam, ami csak szombaton van, de akkor legalább este hatig. Aki időben olvassa ezt, és a Filatorigát körül jár, köszönjön be. A város a miénk, mindent, ami erről szól, ünnepelni kell. 

Még egy-egy link, amit kár lenne kihagyni

Hét vagy nyolc twitnyi Robin Sloan szöveg, olyan ötletsűrűséggel és olyan csinos gondolatritmussal, hogy nagyon megszerettem.

Még nem láttam belőle cikket, de csodálkoznék, ha valahol nem készülne már.Remek Twitter beszélgetésarról, melyik tudományág képviselői melyik velük foglalkozó játékfilmet utálják a legjobban.

Pár éves interjú Magyari Bélával, az űrhajóssal, aki nem járt fent, és mégse keseredett meg bele. A héten halt meg.

Hannu Rajaniemi, a Kvantumtolvaj írójahírlevelet indított.Ugye, hogy a hírlevél az új blog?!

Ennyi volt a hosszúhétvégére! 

Ádám