Rakasz #76

Posh arcok és középkort cosplayezők

Sziasztok!

Ez most egy különkiadás. Londonban vagyok a Boring konferencia miatt. Pont ugyanezzel a szöveggel éltem múlt évben is (R#27), mert a Boring egy olyan esemény, amin ha az ég le nem szakad, a bombát le nem dobják, megpróbálok ott lenni. Csak a neve unalmas, valójában csodás emberek beszélnek furcsa dolgokról.

Tavaly volt bé tervem is. Brutalista körtúrát próbáltam tenni a Blue Crow térképe alapján. Most arra gondoltam, hogy London folyóit nézem meg, de ahogy gugliztam úgy tűnt egyre nagyobb hülyeségnek a terv. A Fleet egy beton kiömlő a Temze partján, a nevét őrzi még a Fleet street, ami egykor a brit sajtó utcája volt, de ez is elmúlt. A Tyburn-ből lehet látni állítólag egy darabot egy régiségbolt pincéjében, de folyónak ezt is túlzás lenne nevezni. Akkor már inkább a Temze, amin legalább ott parkol a HMS Belfast romboló, kicsit feljebb pedig a Honourable Company of Master Mariners céh főhadiszállása - a Cityről itt kell elkezdeni olvasni -, a HQS Wellington nevű ágyúnaszád. (Jó, szlúp, mert ágyú nincs rajta már, de a naszád csak jobban hangzik.) 

"Itt már orvost is öltek"

Volt körülbelül egy órám, be kellett ülni valahová, ami nem egy Starbucks, nem egy TGI Friday és nem is Café Nero. A Google Maps szerint a legközelebbi kocsma a Lamb & Flag volt, ahol annak idején Dickens múlatta az időt. A nagy író kedvenc helye egyszer már bejött, Triesztben ott töltöttem laptopot, ahol anno James Joyce is tette. És mivel volt időm wikipédiázni, elkezdtem kattintgatni a telefonon, és persze, hogy Dickens a kevésbé jó sztori.

Történt ugyanis, hogy John Dryden a Stuart-restauráció korának nagy költője írt egy gúnyverset Louise de Kérouailleről, aki egyrészt Portsmouth hercegnője volt, másrészt viszont azért volt hercegnő, mert II. Károly szeretőjeként csak járt neki valami rang. Na így esett, hogy egy gúnyvers miatt három maszkos támadó elagyabugyálta a költőt a Lamb & Flag mellett.

Louise, Duchess of Porthsmouth, was suspected of instigating the attack on Dryden in Rose Alley, December 18, 1679. Luttrell Wrote, "Mr. John Dryden was sett on in Covent Garden in the evening by three fellowes, who beat him very severel, and on peoples comeing in they run away; 'tis thought to be don by order of the duchesse of Portshmouth, she being abused in the late libell called an Essay upon Satyr, of which Mr. Dryden is suspected to be the author."

- írja John Harold Wilson Court Satires of the Restoration című, az Ohio University Press által kiadott könyve. Vagyis az első írott forrás, ami nem wiki, ellenben hivatkozik korabeli forrásra -Narcissus Luttrell politikusra és naplóíróra - hivatkozik.

És akkor ide tényleg csak egy csodás tény tartozik már csak. Mégpedig az, hogy a II. Károly halála után még hosszan élő Louise, aki hitelezők által zargatottan hal meg majd Franciaországban, a mostani Károly herceg mindkét kedvesének, Dianának és Camillának is őse. Nemesség, belterj, nem kívánt törlendő.

Uuuuncsi

ABoringmegint olyan volt, hogy hetek kellenek végiggondolni. Volt előadás, ami simán olyan infrakamerák látóterébe repülő rovarokról szólt, amelyeket aztán szellemként azonosítottak. Amikor egy ilyet a CNN plankol fel, az eléggé kínos. Volt szó arról, hogy a British Leyland autógyár hogyan cseszte el a márkáinak a kezelését húsznál is több éven keresztül azzal, hogy jobbra-balra szüntetett meg és hozott létre márkákat. Tudtátok, hogy Mini nevű autó úgy igazából sose volt? A másik tanulság abadge engineering kifejezés volt: ez az, amikor egy termékre kis átalakításokkal rányalnak három-négy márkát.

A vitamin nem ezekben az előadásokban volt. John Grindrod előadása a soha fel nem épült Hook nevű new townról viszont lenyűgöző volt. Sajnos az illusztrációinak nagy része egy nehezen és drágán beszerezhető könyvből származtak, amely Hook terveit ismerteti. Na de ezért van az internet, szégyen lenne nem összeszedni valahonnan.

És legalább ennyire érdekes volt a gyűjtögetésről szóló előadás Peter Yorktól, aki a The Official Sloane Ranger Handbook szerzője, a yuppie mozgalom egykori leírója, és most új könyvön dolgozik. Átadhatatlan az a magabiztosság, amivel egyrészt az osztálytársadalomban elfoglalt helyében biztosan, másrészt önironikusan, harmadrészt pedig kiszólogatva ebből az egészből beszélt. Egyszerre háborított fel és nyűgözött le. Reméljétek, hogy a Boring podkasztjában előbb-utóbb előkerül York.


Ennyi a hétre. Jövő héten a normális programminggal, tehát még több hajóval és a világ temetésével térek vissza.

Ádám