Rakasz #77

Enigmás karneválos

Sziasztok!

Boldog Floraliát! Ezen a hétvégén van Aquincumban a római tavaszünnep. Akkor rakták ide, amikor a népszerű tavasz nevű évszak még létezett. Azt hiszem, a meztelen táncot nem fogják bevállalni a múzeumban, de gladiátorokat és legionáriusokat biztos lehet nézni.

További aktikvitás, hogy felkerült az Enigma 87-es és 88-as száma az Elektronikus Periodika Archívumba. Ez egy durván kétszáz oldalas életút interjú Szilágyi János Györggyel. Valahonnan onnan indul, hogy a század első felében együtt lóg Devecseriékkel, jönnek a zsidótörvények, munkaszolgálat, és már az orosz fogságban képzi ki magát annyira kommunizmusból, hogy arra jusson, ez sem lesz jobb. Van benne trükközés, hogy mégis élőben lássa az antikvitás emlékeit, amit kutat, mert fényképről nem lehet. Van benne jól megalapozott cinizmus. A Literán találtok egy beszélgetés is az interjúról, de jobb ötlet nekiugrani a hosszú interjúnak. (Kösz, Sipi!)

Elkerülhetetlennek mondott jövő

Allison Arieff véleménycikke a közlekedés és az önvezető autók jövőjéről nem azért érdekes, mert az érvelés új lenne. Szerintem aki háromnál több cikket olvasott a témában, az találkozott már azzal a matekkal, hogy ha minden autó negyven centivel közelebbről követi egymást, mert szuperpontos robotsofőr vezeti, akkor is csak véges sok kocsival több fér az útra. A cikk kivitelezése viszont érdekes, helyenként vizuálisan érvelve próbálja elmondani, hogy nem csak autókra kell felépíteni a városokat. 

A Google által bemutatott Duplex nevű funkció - röviden: a magát embernek hazudó csetrobot - kapcsán remek vita robbant ki. Akárhová néztek lesz egy cikk arról, hogy etikus-e ez a funkció, akarunk-e egy olyan jövőt, ahol az amúgy nem értelmes gép profin tűnik embernek. És - nagy, kapcsos zárójel - hogyan kell gondolkodni az ilyen kényelmi funkciókról, ha azokat nem birtokolhatjuk, nem bérelhetjük, csak megkapjuk használatra. Nem linkelgetem végig a kritikai írásokat, isten ideje nem lenne rá elég, viszont jó alkalom megkeresni azokat a szélsőséges eseteket, ahol csúnyán törik a rendszer. Házi feladat a hétre.

Az oroszok illata

Mindig érdekes, amikor kifutok az internetből, és nem jutok elég információhoz. A Bloom parfüméria kínálatában találtam egy Brocard nevű parfümházat, ami gyanúsan olcsó volt. Ahol a gyanúsan azt jelenti, hogy két korsó sör áráért kínáltak száz milliliter EdP tisztaságú parfümöt. Na ilyen nincs. Ráadásul se a Basenotes, se a Fragrantica nem nagyon tud róla. Van pár sor marketingszöveg, de többnyire üresek az értékelések. Pedig ezeken az oldalakon, szemben az átlagos, értékelésért rinyáló e-kereskedlmi lapokkal, szoktak lenni vélemények. 

A sztori röviden az, ami a Videoton vagy a Rollei márkával lejátszódott, csak nagyobb időtávon. Az eredeti Brocard-ház volt az, Henri Brocard vezetésével, ami 1913-ban Le Bouquet Préféré de l'Impératrice névem elkészítette azt a parfümöt, amit aztán a forradalom és a cég államosítása (új neve: Novaja Zarja) után átneveztek Krasznaja Moszkvára. Erről van némi vita: mások szerint egy új, 1925-ös parfüm a Krasznaja.

A sztori nem egyedi. A Pokolgép dalban megénekelt Pitralon arcszesz is egy legitim márka, amit jobbra-balra alakítottak át. Legutoljára 1990-ben alakították át, legalább annyira érdekes lenne megnézni, hogy miben hasonlítanak a változatok, mint a cárnő kedvenc bokrétájától a Krasznaja Moszkváig tartó spektrum illatai. És hogy hogy jön ide a Rollei? Most egy német tulajdonú cégcsoport csinál valami Brocard néven. Akit az egy márka körüli kavarásnál jobban érdekel a dolog, annak a Fragranticán van egy orosz parfümtörténeti cikk.CAESAR RUPF
Józan logikámmal meg tudom ítélni, hogy Róma konzervatív köreinek szemlélete határozottan nadrágellenes. Irtóznak minden újtól, irtóznak attól, hogy világosság gyúljon a koponyájukban.ROMULUS
Ahol a nadrág kezdődik, ott véget ér a kultúra.

(Dürrenmatt: A nagy Romolus, ez mennyire jó szöveg.)
Körülbelül bármilyen kulturális jelenségről tesszük fel a kérdést, hogy és a politikai-e, rá lehet vágni a választ, hogy igen. Ezért nem szeretem, amikor buta emberek olyasmikre panaszkodnak, mint hogy politika került a sci-fibe vagy a videojátékba. Eddig a bevezetés, most egy olyan linket kaptam, ami a férfi divatról szól a 18. századtól napjainkig. Plusz pont, hogy a Grand Tourral, azaz Európa a felnőttség jeleként történő felfedezésével nyit, és utána képes még visszafelé lépkedni. (Köszi, Csaba!)

Hajók és hibák

Az előző levélben lerombolóztam szegény HMS Belfastot, ami pedig egy Town-osztályú könnyűcirkáló. Mi sem mond többet rólatok, mint hogy vasárnap hajnali nyolckor már várt egy üzenet megreklamálni ezt. És ha már hajó, a Hakai magazinban van egy fotós cikk arról, hogy mik vannak a hajók oldalára írva, és azok mit jelentenek

Apropó, tudtátok, hogy Bolíviának haditengerészete van, tengere viszont nincs hozzá? Nagyon dolgoznak rajta, hogy megint legyen, de nem egyszerű, mert 1883-ban elvesztették egy háborúban. 

Ennyi a hétre, várnak a rómaiak.
Salve!

Ádám