Rakasz #8

Eufónia

Szerelmes brátim!

Kezdjük kitérővel, oké? Nem nagyon találkozunk nyelvemlékekkel. Az átlag körülbelül egyszer, amikor nyelvtanból tanulja ősmagyarostul, finnugrostul, meg esetleg még fél alkalommal, amikor a Kosztolányi miatt megint előkerül a Halotti beszéd. Pedig milyen jó szöveg a HB. Vagy mekkora intellektuális krimit - senki nem hal meg, de a nyomozás, az nyomozás - lehetett írni a Rohonci kódex megfejtésére tett kísérletből. Tök jó alkalom ránézni most, hogy a szövegben is emlegetett "munkás világ" úgyis szünetel kicsit. 

A fenti szál, a jó szövegség, marad mára. Vannak friss linkek is, de elállnak egy hétig. Valójában egy jó netes szöveg éveket is kibír anélkül, hogy megpimpósodna. 

Damage titkos facebook csoportja - őt zaklassátok, ha be akartok kerülni - ásta elő William Gibson 1991-es karácsonyi szösszenetét. Akármennyire utálom a szót, erre nem lehet mást használni. Fél oldalnyi szöveg, az is vicces ostobaság, teleszórva csúcsra járatott gibsonizmusokkal. Keresztbe-kasba egymásba olvasztott márkák, mesterséges intelligencia, az akkori divatnak megfelelően szakértői rendszernek hívva, és finoman szétszórt márkanevek. Remek önparódia.

Bruce Sterling, amikor nem az egymillió oldalas nyilvános szerelmeslevelét írja a feleségéhez, Jasmina Tessanovichhoz, akkor régi, ma már elérhetetlen novellákat rak fel a Mediumra. Ilyen például a nagyon remek A Gernsback-kontinuummal némi rokonságot ápoló The Landline. Az igazi nagy lelet nem ez, hanem a sztori, amikor íratott novellát egy orosz hadúrral, de a fennálló gazdasági szankciók miatt nem tudták elutalni a honort. Itt az írás.

Milenneha rovat

Meglepő helyen, a The Online Photographeren botlottam bele egy gondolatba arról, hogy a The Elements of Style nem teljesen oké. Soha nem tanultam angol grammatikát, ezért először a stíluskalauzt magát kellett helyére tenni, ami azt ígéri, hogy megtanít jó angolt írni. Az ellenségei - és mindig ez az érdekes - szerint purista, némi nyelvészeti alapra felhúzott tánc- és illemtankönyv. Hogy hogyan jön ide a tánc meg az illem? Egykori professzorom jött mindig azzal, hogy van a nyelvészet, ami egy tudomány, a helyesírás, nyelvhelyesség és a többi boszorkányüldözés viszont illem kérdése. Valahonnan ebből az irányból estek neki a The Elements of Style-nak is, olyasmiket tilt, amiket a beszélők használnak. Akkor pedig nem lehet igaza. Érdekes cikk, kicsit rá lehet látni az amerikai nyelvtan tanításra és a kameratesztekre is. (Az még mókásabb, hogy micsoda nyelvművelő hangulatú vita volt a posztban linkelt kritikából eredetileg.)

Persze puristák mindenhol vannak, és lehet találni még extrémebb ötleteket is. Például az anglisht, ami az újlatin szavak kidobásával generált angol.

Karácsonyi két perc

És mivel mégiscsak karácsony van, megkerestem a Sneakers utolsó jelenetét. :)

Sziaszok,
Ádám