Rakasz #80

Robbanó halak és daloló délszlávok

Sziasztok!

Boldog keddi vasárnapot mindenkinek! Ledolgoztam az alváshátralékomat, magam sem hittem, hogy egyszer ide eljutunk. Az élet szép! Most hogy ezzel megvagyunk, ugorgyunk is neki.

Divatjellegű

Arról már lelkendeztem, hogy az everyday carry (EDC) - azaz ez a sok cucc mind nálam van folyamatosan, túl fogok élni gecc - szubkultúra egészen érdekes változásokon ment át (R#47). Indult a hasznos eszközökkel és eljutott az egyenrambókig. Most ennek a rambóságnak megjelent a kínai, kitbe összerakott, egy postával rendelhető kiadása is. Ha a bármelyik e-kereskedelmi oldalon rákerestek arra, hogy "EDC kit", akkor különböző feleslegességi szintű eszközökkel megtömött kis dobozok garmada között válogathattok.

A The Fashion Law talált időt két divatper között és írt egy ismertetőt Helmut Langról. Nem tudtok róla semmit? Na akkor ugyanonnan indulunk. A cikk végére az derül ki, hogy egyrészt őrületes hatása volt a tervezőnek, másrészt, hogy öt-hat közben kiguglizott jelenségbe kellene beleolvasni még magamat. Nyugi a Fashion Law nem puhult fel. Ott van rögtön a cikke a LVMH cukiságkampányáról.  

Nem divat, csak nagyon sok pénz elverése. Aki az Anna Delvey sztorit nem olvasta még - rövidbe: a New York-i elitbe önmagát behazudó csalóról van szó - az most álljon neki. Már-már a Kapj el, ha tudsz szintjén abszurd, csak ebben senki nem mondja magát pilótának.

A csetniknek dalból van a lelke

Varustelekán, ami a legmókásabb, finnek által üzemeltetett military bolt, volt egy időben egy raklap jugoszláv cucc. A boltosok sose vették túlzottan komolyan magukat, emiatt nagyon jókat lehetett szórakozni a termékleírásokon, a jugó szajrénak viszont mindig szerepelt az a kitétel, hogy elképzelhető, hogy ezeket az eszközöket korábban népirtásra használták. Akkor is, ha kenyeres zsák volt vagy sátorkaró. Vannak dolgok, amiket jó észben tartani. Így vagyok origós volt kollégám - khm, voltorigós voltkollégám - Geri posztjával is, amiben a jugoszláv polgárháborús dalokról ír. Ettől persze ment egy darabig körbe körbe Cavoglave, nekünk rómaiaknak csak Magnumvédőinek dala, amelyet Marko Perković Thompson horvát széljobber énekes szerzett és követ el. Igen, az ott a művészneve és a kedvenc fegyvere egyszerre. 

Érdekes egyébként, hogy ez a fegyverrel a kezemben emberkedve danolászok műfaj micsoda univerzálé. Ha egymás mellé rakjuk a Bojna Čavoglavét és mondjuk a My Little Armalite című IRA-nótát, több dolog egyezik, mint amennyi eltér. Meleg van ahhoz, hogy végvári énekeket keressünk, de söreim vannak rá, hogy egy-két Balassi szöveget is be tudnánk illeszteni a sorba, ha nagyon nekiugranánk.

Égő halak

A hét sztorija a művészetben, hogy Lee Bul flitterekkel borított rohadó halakból álló műve kigyulladt miközben megpróbálták eltávolítani egy galériából a tűzveszélyessége miatt.

Majestic Splendor is composed of sequin-covered rotting fish. When it was shown in 1997 at New York’s MoMA, it had to be removed as the smell made visitors feel sick. For the Hayward show, the fish were placed in potassium permanganate. Although it is not flammable, the chemical does increase the flammability of other combustible materials. On receiving advice, the gallery decided to withdraw the artwork, but it spontaneously combusted mid-removal.

A felrobbanó halak nem okoztak nagy kárt a galériában, ha valaki esetleg emiatt aggódott volna. Kérdés, hogy a kicsit felrobbant, némileg megpörkölődött és amúgy rohadó halak bekerülnek-e az Elpusztult, De Fizette A Biztosító Múzeumba, ami a totálkáros műalkotásokat gyűjti (R#53).

Gazs küldte Ebru Kurbak könyvét, ami elvben azt vizsgálja, hogy milyen lenne az elektronika, ha a textiles technológiából, hagyományból fejlődik ki. A gondolat izgalmas, pláne, ha az ember látott már Jacquard-gépetműködésben - aki nem, az valójában nem is élt - itt meg művész beszél a kutatásáról egy videóban.

Olyan emberek beszélnek, akiket szeretek rovat: a BBC-n jelent meg egy majdnem fél órás műsor - és ígérnek egy 45 perces rendezői változatot - a budapesti éjszakai életről. Szurcsik Erika és Puskár Krisztián, akivel több lapnál dolgoztam együtt beszélnek zenekarokról, helyekről, dzsentrifikációról.

Kirobbanó siker

Ha nem is igaz ebben a formában, de jól van kitalálva rovat: JWZ, aki a legelső dotkom lufi kidurranása előtt úgy szállt ki a Netscape-ből, hogy vett egy nightclubot San Franciscóban, írja a blogján a Google-féle "mi lenne, ha mégis szállítanánk mesterséges intelligenciát a seregnek" projekt kapcsán:

You know, kind of like how Wehrner von Braun aimed for the stars, but mostly hit London.

Igazságtalan? Egy kicsit igen. Őrülten nagy csattanó? Hogy a fenébe ne. Ráadásul ok arra, hogy levegyük a polcról a Ministry of Space-t, ha esetleg nem lenne raktáron cinizmus.

Én máshol

A Kreatívban lesz egy interjúm Bátorfy Attilával, akinek ne csak az átlátszós bemutatkozását olvassátok el, hanem ezt a mixét is hallgassátok meg. Ettől mindig kedvem van Garifuna Collective-vel folytatni a napot. Ayó! Emellett a Boring konferenciás nyaralásról hoztam haza egy témát, a t-shirt kultúrtörténetét, az is a mostani lapszámban van. 

A nyomtatott Magyar Narancsba arról írtam, hogy miért nem kell nagyon örülni annak, hogy Peter Thiel Budapesten vendégeskedett. Milo és Bannon importálása nélkül is sok lenne ez a furcsa, nagyon gazdag, nem túl jó ember, de így meg, hogy lassan kijön bukott trumpistákból a royal flush, így különösen gáz. 

Hajózási rovat

A Merchant Marine-on láttam - ne kérdezzétek hogyan keveredtem oda, lövésem sincs - egy jónak tűnő térképet a középkori kereskedelmi útvonalakról. A vikingek után vagyunk, a tatárjárás és a Hanza előtt, és egy sűrű szövésű útrendszert látunk. Rém izgalmas, mert az áru mellett tudás, folklór, ez-az is közlekedett ezeken az utakon. Még jobb, hogy a kommentek között egy-két tévedést javítanak.



A múltheti Rakaszra válaszul kaptam Ördögi Roytól az R/P FLIP hajó linkjét, ami haladás közben úgy néz ki, mint az az ember, aki beszorult a fapados repcsi középső ülésére két kövér ember közé. Amikor pedig vizsgálatokat végez, akkor a végső elmerülésre váró, süllyedő hajónak tűnik. A célja pedig az, hogy úgy maradjon egy helyben, a hullámok által a legkevésbé zavartatva, mint egy bója, hogy a legénység kutatásokat végezhessen. Céleszközök, nem lehet nem szeretni őket.

A Shipping Forecastot ismeritek? Említés szinten volt róla szó (R#43)), ez a brit vízállásjelentés a szigetek körüli területekről hajósoknak, halászoknak és tengerrajongóknak. Meg aztán volt egy novella is a Twelve TomorrowsbanWarren Ellistől, amiben központi szerepet játszott. Most viszont azért került elő, mert a Magnum Photos egyik fotósa, Mark Power készített egy sorozatot évek alatt, amelyet ez a rádióműsor ihletett.

Ennyi pótolva beadott házifeladatként. Vasárnap folytatjuk!

Ádám