Rakasz #81

Városok pixelből és betonból

Sziasztok!

Nem innen tudjátok, szerintem mindenki olvasta már valahol, de csak kell róla beszélni. A héten öngyilkos lett - ne tegyétek, semmiképp, +36-1-116-111 a lelkisegély vonala - Anthony Bourdain egykori séf, tévés műsorvezető, utazó és úgy általában érdekes ember. Amióta a hírt megallottam elolvastam féltucat visszaemlékezést, és folyamatosan a Parts Unknown egyik része jár a fejemben. Jamaikában egy nagyon puccos helyen evett, majd a show végére lejutott a tengerpartra, ahol két halász megtanította a Steel Bottom koktélra. A recept röviden: egy Red Stripe sörbe beleöntesz egy rumot, iszod, elmélázva nézed a tengert. Jobb ötletem nincs.

Divat és pénz

A héten Kate Spade divattervező is meghalt. A The Fashion Law szépen búcsúztatja, és egyben felteszi azt a kérdést is, hogy a tervező nevét viselő brandek eladása után mi marad az emberből. Ha nem is fausti, de ördögi alku ez, ha belegondoltok.

Balázstól kaptam a Grailed cikkét, ami nagyon érdekesen vegyíti a Drive film kosztümjeinek elemzését ugyanezeknek a ruháknak a ránk dumálásával. A használati utasításhoz hozzátartozik, hogy végig kell kattintgatni a Grailed linkjeit. Még gondolkodom, hogy tetszik-e a modell, de ahhoz nem fér kétség, hogy őszinte.

A pénz mozgásánál már csak az értékes dolgok mozgása izgalmasabb. Volt már arról szó, hogy a befektetési célú műkincsek - a kategória önmagában is vérforraló - vámszabad területeken tároltatnak, nehogy már adót kelljen utánuk fizetni. A Longread cikke arról szólt, hogy egy ilyen, 3 milliárd dollárig biztosított művészeti vámszabad raktárt hoztak létre Bronxban. A helyszínválasztás valószínűleg önmagában is remek szimbólum, Bronx közepén adóoptimalizálni még akkor is vastag arcbőrt feltételezne, ha nem növekedne épp a szegények és a gazdagok közti távolság. Az ügynek van egy érdekes része még: bármennyire mondják is, a New York-i raktár nem teljesen vámszabad, adót kell fizetni a rajta keresztül behozott műkincsek után. Ellenben nem spórol meg semmilyen vámot, ilyet ugyanis nem vet ki az Egyesült Államok a festményekre vagy szobrokra. (Kösz, Gazs!)

Élő szövet betonvázon

Interjúztam a héten Chad Freidrichs amerikai dokumentumfilmessel, majd a jövő havi Kreatívban olvashatjátok. Két nagyon érdekes filmet is láttam tőle, az egyik, a The Experimental City az MXC nevű minnesotai jövőváros projektről szólt, amit mára nem hogy elfelejtettek, de azt a világmagyarázó csúcstudóst is, aki mögötte állt. Pedig Athelstan Spilhaus igazi polihisztornak tűnik, a képregényírástól a meteorológián át a várostervezésig volt benne mindenben a keze. Persze hatalomban lévő technológusként alkotott egy képet a jövőről, de ezekkel számolva is érdekes ember volt. Legalább a New York Times-ban megjelent nekrológját 1998-ból érdemes elolvasni.

"Every prototype of every new invention is a toy, because a toy doesn't have to be efficient or balanced," he said. "But it's easy to make a toy demonstrate a rudimentary principle."

Legalább ennyire érdekes Freidrichs másik dokumentumfilmje, a The Pruitt-Igoe Myth, ami egyszerre szól egy bedőlt amerikai bérlakás programról, a belvárosok kiürüléséről és az alvóvárosok kialakulásáról, és két gondolati ugrással el lehet jutni a széljobber körökben ma is dívó modernizmus kritikáig. Na jó, húzzuk ki azt a kritikát szót, utálatig.

St. Peter's Seminary, John Dale fotója CC-BY-SA


Az NVA skót művészeti szervezet hősies és egyelőre bukónak tűnő harcot vív azért, hogy a Glasgow mellett, Cadrossban épült Szent Péter Szemináriumbrutalista épületegyüttesét megmentse. A papnevelde sztorija kudarcok egymást érő története. Mire 1966-ban elkészült, a római katolikus egyház arra jutott, hogy a papokat nem a várostól 24 mérföldre kellene tanítani, hanem a közösségben benne. Emellett a papi hivatás vonzereje is megcsappant. Aztán a nyolcvanas években bezárták, beázott, összegrafittizték, kerék alá tették, onnan is kivették. Mindezt úgy, hogy a modernista skót építészet egyik, ha nem a legfontosabb épülete. Most az NVA épp csődbe megy, szóval a szeminárium sorsa ismét kétségessé vált.

A Wired rompornós galériás cikke nagyjából az ötödik mondatnál cáfolja meg a címét. Ott kiderül, hogy nem csak azok az épületek érdekesek, ahová soha be nem engednek minket. Nézegetnivaló viszont így is van benne. És ha már látnivaló: a Modern Soviet útmenti beton emlékműveket gyűjt. Mondjuk a szovjetet nagyon tágan értelmezi, még magyar jószág is van közöttük. (Anyád, az szovjet.)

Ritka az az építészeti cikk, ami jól megérdemelten mindenkit elküld a fenébe. A Guardianben megjelent írás, amely a Labour évek alatt európaiasodó brit építészetről és közben a neoliberális szirének dalának bedőlő, a közterek helyett a privát terek felé forduló Európáról szól, ezt teszi. Apropó közterek. Van egy pontja Budapestnek, ahol ez nagyon érezhető. Az év egyik felében a fonódó villamostól csak kis kerülővel lehet lemenni a Kolosy térre, mert az átjáró egy foghíjtelek, amin csak nyáron működik kerthelység. Telente mindig érzem, hogy a város valamit elvesz tőlem. 

A jövővárosos szálhoz kapcsolódik a városépítős szimulátorokba belekódolt elképzelések felfejtése, amire a Failed Architecture vállalkozott. Az biztos mindenkinek feltűnt, aki játszott valaha SimCityt, hogy alapvetően amerikai, rácsszerkezetre feszülő várost lehet benne csinálni. Ez nem szükségszerűen van így, aSir, You Are Being Huntedkészítése közben - ami egy térutazós, robotos, túlélős lopakodós játék, remek, és hétfő estig le is van árazva-a Big Robot fejlesztői blogjántöbb bejegyzés jelent meg a brit tájgeneráló algoritmusukról. Ez szabálytalan alakú földeket, kőkerítéseket, bozótokat és földutakat gyártott szakmányban. Annyira jól sikerült, hogy a pályák tényleg vidéki Anglia érzést sugároznak.(Nagyon zárójel: a Kotakun volt egy remek profil a SimCity apjáról, Sid Meierről évekkel ezelőtt. Kötelező olvasmány.)

Csak a linkek

A hollandok házakat akarnak 3D-nyomtatni. Pár éve a római Maker Fairen már mutattak be betonnyomtatót, most viszont jóval fejlettebb a technológia. Elhangzik az az ijesztő ígéret is, hogy az emberek maguk tervezhetnek majd házat. Biztos szépek lesznek!

A Google dolgozók megnyerték a csatájukat a Google ellen. A cég kiszáll - jövő tavasszal! - a katonai fejlesztésekből. 

Átlag ötévente adódik lehetőség arra, hogy elmeséljem az IBM Transnote sztoriját. Most megint fordult egyet a naptár, az Intel bemutatott egy kétképernyős notebook dizájnt. A mappa alakú és durván úgy is működő számítógép egyike a nagy, soha nem sikerülő kísérleteknek. Még lehet jövőhéten megírom valahová. 

És végül írtam egy óvó szeretettel teli véleménycikket a Ziróra a Star Wars fandomról, meg úgy általában a rajongásnak az 'enyimé, nenyújhozzá' megközelítéséről. Mert barátokat szerezni fontos!

Ennyi a hétre.

Ádám