Rakasz #85

Csatornás kapitalistás

Sziasztok!

Több helyről szembejött, lehet ti is láttátok már, de akkor is ér említést. 2003 és 2013 között hatalmas lehetőséget kaptak a holland régészek. Az észak-déli metró építése miatt az ideiglenesen elterelt Amstel folyó medrét tárhatták fel. Egy olyan területről beszélünk, ahol az elmúlt ötezer évben megfordultak páran. A kiásott 700 ezer tárgyból közel 12 ezret be is fényképeztek, hogy el tudjuk képzelni, mit sikerült kiásni. Igen, egy csomó elhagyott tárca és mobil is van, meg Stutz luxuskocsi orrdísze is.

Kreatív öncsalások

Felkerültek a tavasz végi Mapping fesztivál videói a netre, amiről persze semmit se tudtam, éltem bele a világba, de most Twitteren valaki felhívta rá a figyelmet. És persze az esemény tele volt olyan arcokkal és témákkal, amik érdekelnek. Ebben a szekcióban például előbb Julian Oliver beszél a disztópiák, a világvége forgatókönyvek népszerűségéről és arról, hogy ez hogyan eszképizmus. Őt pedig Tobias Revell váltja, aki a jövőképeinket, a jövő megfejtését választotta témájául, és például választ ad arra a régi, alig tudatosult problémámra, hogy mégis miért gyűlöletesek a 3D-ben csinosan kirenderelt jövővárosok. Szerinte azért, mert nem helyhez kötöttek, bárhol lerakható jövőt álmodunk, ami nem tart kapcsolatot helyekkel, kultúrákkal, múlttal.



Ugyanerről a "jött egy felhő és leszállt közénk" jelenségről ír a Wired is az Apple új székháza kapcsán. Valahol van egy lelkendezős Levy cikk is, de az minket nem érdekel. A cég fizet parkolási hozzájárulást ahelyett, hogy parkolót épített volna, tömegközlekedési hozzájárulást, bocs, mégsem húztunk fel egy parkot pénzt és szorri nem lesz bringaút adót is. Cserébe lerakott a városba egy épületet, ami idegen testként viselkedik. Gesztusértéke van a dolognak. 

Jön a karácsony, az én listámon idén is előkelő helyen szerepel az első, nemdohányzó, hölgy tulajdonostól származó, vezetett szervízkönyvvel rendelkező atombunker. A Guardiannek most volt ezekről egy remek galériája. A legcsinosabbnak ráadásul találtak új funkciót, most audiovizuális archívum.

A történelem lapjai

Ha már bringaút meg tömegközlekedés, mostanában ezeket illik startuposítani erősen, a New York Times-nak volt egy jó cikke arról, hogy a Koch bratyók, az amerikai jobboldal Dagobert bácsijai, célba vették a tömegközlekedési fejlesztéseket is. Már, hogy ők olyat nem akarnak, és erre hajlandók komoly lobbipénzeket is költeni. Egyrészt jól jön nekik, ha több autó és több benzin fogy, másrészt úgy érzik, hogy a busz-metró-villamos léte is ellentétes az amerikaiak istentől kapott jogával, amely szerint oda mennek, ahová jól esik, nem holmi buszmegállóba. (Ugyanitt, Miami áron alul eladó, most még víz felett van.)

A tömegközlekedésnek van még egy érdekes vitája. A dokkoló nélküli bérelhető bringák, motoros rollerek satöbbi olyan terület, amelybe ömlik a kockázati tőke. Közterületet használnak, az infrastruktúra építését veszik ki az egyenletből, azon spórolnak, és erről nem nagyon beszélünk. A teljesen más igényeknek megfelelni kénytelen hagyományos tömegközlekedés pedig versenyre kényszerül. Nem európai probléma, figyelnünk kell arra, hogy ne is legyen. És a sok önvezető autó mágikusan kevesebb helyet fog foglalni, mint a sok nem önvezető című sztoriba bele se mentünk. (Még egy hasonló sztori: jövőiskolát építeni egyszerűbb volt, mint megemelni a tanárok fizetését, nem is jött be a terv elsőre.)

És ide kapcsolódik még a FT cikke arról, hogy lassan fel kéne adni azt a gondolatot, hogy a történelem íve tart valamerre és azon Trump elnök csak egy kijavítandó kis hiba. Nem túl megnyugtató, ellenben fontos mondatok:

Faith in history creates two handicaps. First it makes you passive. Among the sharpest contrasts between Mr Obama’s foreign policy and Mr Trump’s is the level of energy. Mr Obama would give grand speeches and move on. They would paint what the world should be in rational terms. Mr Trump has not given a thoughtful speech in his life. But he keeps jabbing. As George Bernard Shaw said, reasonable people adapt to the world as it is. Change, therefore, is the product of unreasonable people. 

Nem, nem beszélünk A Nadrágról

Ha már van egy ilyen szép hordóm, felállok rá. A HVG hozott egy kritikát a megjósolhatóan pocsék Trianon rockoperáról. A cikk nem azért érdekes, mert "há, há, röhögjük ki", hanem mert a tökéletesen felesleges stilisztikával megfejelt megmondás lovasszobra. Abszolút kellene tudnunk beszélni a nemzeti giccsről, ehhez viszont arra van szükség, hogy a magyar baloldalnak legyen valami mondanivalója a nemzetről, ami túlmutat a barna esőzésen. Nna ennyit a mi kis pocsolyánkról.

Teljesen de abszolút más: Baráth Kati, akitől krimiket akár olvashattatok is, írt egy érdekes tanulmányt az észak-bácskai végrendelkezési hagyományokból. (PDF) Illetve a divatosnál nagyobb késéssel vettem észre, hogy Láng Benedek, akinek a Rohonci-kód megfejtési kísérletéről szóló könyvét nagyon szerettem, írt egy könyvet a kora újkori Magyarország titkosítási gyakorlatairól. Még csak beleolvastam, de nagyon érdekesnek tűnik. Bennem máris lerombolta azt az előítéletet, hogy a közemberek nem titkosítottak. Mert jó, ma mindenki titkosít (https, end-to-end titkosított chatek), csak nem tud róla, de régen ez tudatos aktus kellett legyen.

A nevek privatizációja

Legalább két helyről kaptam meg a héten a What3Words startup linkjét - például ezzel, köszi Eszter! -, akikkel amúgy idén a Boringon is összefutottunk. Nagyon röviden azt mondják, hogy azokon a területeken, ahol nincs kialakult utcanév, házszám rendszer, ott a megoldás az, hogy háromszor három méteres négyzetekre osztjuk fel a teret, majd ezeket megcímkézzük. A Vörösvári út 35-ből így lesz choice.cherish.systems vagy persze ha a blokk hátsó ajtaját nézzük, akkor lookout.checked.solves.



Ez elsőre tök logikusnak hangzik, igaz, hogy egy ház több 3*3-as négyzetből áll, de elég csak egy címét tudni, a telefonos app, ami feloldja a címet, majd odavezet. És ezzel nagyjából meg is érkeztünk a problémához. Ez a címzési módszer nem használható online vagy legalábbis digitális komponens nélkül. Egy-két nagyon trükkös utcától eltekintve abban biztosak lehetünk, hogy ha megtaláltuk mondjuk a Király utca 15-öt, akkor annak a szomszédja a 17 lesz, a másik oldalt a 13, szemben valahol pedig ott lesz a 16. Csúszások, asszimetrikus utcák vannak, de az alap logika nem sérül. Viszont a choice.cherish.systems szomszédja a fail.reform.privately az út másik oldalán pedig a manhole.salutes.dimes található. A cím egyáltalán nem kapcsolódik a földrajzhoz. Még a GPS-koordináta is elmond annyit, hogy ha tudom a pozíciómat és van egy másik számom, akkor milyen égtáj felé kell induljon. A What3Wordsből ez kimaradt. (Abba, hogy nem kezel emeletet és ajtót, hadd ne akadjak bele.)

A másik gond pedig, hogy for-profit, startup állapotú cég lévén a What3Words nem érdekelt egy nyitott címtár létrehozásában. Hülye lenne, az az érték a cégben. A felhasználási feltételekben kimondottan tiltja egy ilyen létrehozását. Ezzel pedig az olyan projektek, mint az OpenStreetMap nem tudnak rá építeni. Az pedig egy pillanatig sem kérdés nekem, hogy az OSM nagyobb érték, mint egy címzési startup. Túl sokat építettem ingyen letöltött nyílt térképes adatokra ahhoz, hogy máshogy gondoljam. 

Egyéb

A héten írtam a Doctor Aphra képregényről a Ziróra. Nagyon egyszerűen szerethető fosztogatós-régészes Star Wars sztorik, pont elegendő mennyiségű zavarosban halászással. A közeljövőben megjelenik magyarul is az első 144 oldalas kötet.

A Khandroma blog, amihez semmi közöm, egy elmélkedést rakott ki a papucsról. A hét egyik legjobb szövege, annyira jó ilyesmire bukkanni.

Ennyi a hétre.

Üdv,
Ádám