Rakasz #87

Szégyellnivaló hősök

Sziasztok!

Tajtékos napokat élünk, csak nem nő senkiben lótuszvirág. Ezt tekinthetjük szerencsének is. Arról viszont érdemes elolvasni Nyáry Krisztián legutóbbi jegyzetét a Facebookon, hogy épp milyen harcok dúlnak a magyar kultúrpolitikában. Aztán inni egy-két pohár akármit. Többet nem érdemel az ügy, van dolgunk, városokról kell beszélnünk.

Kezdjük Sencsennel a Logicban megjelent cikk után. A shanzhai-ról, a kínai innovációs módszerrel, ami a pofátlan koppintástól a dolgok kreatív összekombinálásáig terjed volt már szó. De nem tudtam, hogy maga a kifejezés honnan származik.

“Shanzhai is a Cantonese term, originally used as a derogatory word for knock-offs—because people from rural mountain villages couldn’t afford real Louis Vuitton or officially produced DVDs of Friends.”

Aztán folytatásként van egy maroknyi város, amelyek mind más szinten navigálhatóak. Geoff Boeingnek ezt az anyagát biztos láttátok már, körbejárta az internetet. Meg a folytatása is, amin még Budapest is rajta van, és megállapíthatjuk, hogy az utcaszerkezet átlátható. Érdemes hozzáolvasni Andersont az utcanevekről és az olvashatóvá átépített városok hatalmi viszonyairól. Az ad hozzá egy nagyon fontos szempontot a témához: a megcímezhetőség, a használt nevek, az állampolgárok megtalálhatósága mind az állam szempontjaira világítanak rá. Aztán van, hogy ezek gyorsabban változnak, mint azt fel lehetne fogni. Abban a városban élek, ahol a lakók nagyobbik része tudja, hogy hol van a Moszkva tér, amit egy Putyinhoz látványosan törleszkedő kormány nevezett át Széll Kálmánra.

Más a színe, más a fordítottja

A történelem újrakonstruálása nagyon érdekesen tud alakulni. A Failed Architecture ír arról, hogy Amszterdam történelmileg kulturálisan nyitott város imázsával van egy apró probléma: az így eladott város jelentős épületei a gyarmatok kizsákmányolásából épültek. Olyan arcoknak van köztéri szobra, mint Jan Pieterszoon Coen, aki parancsba adta 15 ezer őslakos lemészárlását a Maluku-szigetcsoporthoz tartozó Banda szigeteken, mert nem voltak hajlandók kizárólag a hollandokkal kereskedni. A Holland Kelet-Indiai Társaság (VOC) ugyan dicstelen véget ért az 1800-asok elejére, a gyarmatbirodalom viszont a második világháború végéig megmaradt. A cikkben található galéria azt is megmutatja, hogyan látható a gyarmati múlt a középületeken.

Még egy link a fentihez. Jelle van Lottum vizualizációja arról, hogy a 18. században a VOC hajósai, matrózai és tisztviselői honnan származtak. A helynevek sztenderdizálását a VOC ügyeivel amúgy is foglalkozó Huygens Intézet végezte el, akiknek meg aztán tényleg csodák vannak a lapjaikon. Például a jelentős rakománnyal elsüllyedt Rooswijk hajóról ez a remek, sajnos csak hollandul elérhető írásgyűjtemény. Google Translate-re fel!

Chloe Dewe Mathews In Search Of Frankenstein című fotósorozata Svájc két arcát vetíti egymásra. Az áthatolhatatlan hegyek keretezte országét, és azt, hogy ezekben az áthatolhatatlan hegyekben az egész lakosság elhelyezésére alkalmas atombunkereket építettek a hatvanas években.

Él bennem egy teljesen téves kép, hogy meddig tartott a világ a középkorban. Ezt nyilván formálja az, hogy megtanultam, hogy a 18-19. században hősies emberek felfedeztek mindent, ami addig nem volt felfedezve. Marhára örültek is neki az ott lakó, felfedezetlen emberek. Kezembe került viszont - kösz, Sipi! - Martin Jan Månsson térképe a 11-12. század kereskedelmi útvonalairól, amik egy sokkal összekapcsoltabb világot mutatnak, mint ami az én fejemben élt. Van belőle brutálisan nagy verzió, érdemes rögtön azt letölteni.

Tudtátok, hogy nem csak egy (Hugyecz László), hanem rögtön két híres magyar építésze is volt Sanghajnak. Én sem, de az Urbanista megírta. Meg azt is, hogy ez a hazai építész közvéleményt is meglepte, úgyhogy kutatni kezdik Gonda Károly életét.

Én máshol

A havi Kreatívban két interjúm is van. Az egyik Antonio Garcia Martínezzel, aki a Facebook hirdetési rendszerén dolgozott, majd miután onnan távozott, írt egy könyvet, ami a Szilícium-völgy Flash boys-a vagy The Big Short-ja akar lenni, és nem is csinálja rosszul. Most egy szigeten él, a kanadai határ mellett és a Wiredben valamint Twitterentrollkodik. 

Részlet a The Experimental City-ből


Martínezzel futva volt csak időm beszélni, a másik interjúalanyommal viszont ücsörögtünk két órát a Szimplában, és beszéltünk a plázákról, Dubajról, a bérlakásokról, várostervezésről, futurizmusról és arról, hogy a bölcsészképzésben azért beképzelt kis szemétláda lesz az emberből. Aztán persze a többség kinövi, és észreveszi, hogy megtanították gondolkodni, szövegekkel dolgozni satöbbi. Ezt a fickót Chad Friedrichsnek hívják, és egy befuccsolt amerikai jövővárosról, illetve egy több ok miatt bedőlt lakótelepről csinált filmeket. Itt a lapszám hivatalos beharangozója, és hogy hol lehet kapni. 

Múlt hónapban kicsit elhanyagoltam a Magyar Narancs felületén írt blogomat, de ennek vége. A héten volt szó a pókrobotról, ami kiviszi a virágot a fényre, ha az igényli, és arról is, hogy nem is annyira egyszerű kalózrádiót csinálni a neten.

Apróságok

Máshogy volt jövőváros a Kowloon Walled City néven ismert több módon összeépült panelekből álló komplexum Hongkong Kaulung nevű részében. Hozzám hasonló Clavell rajongóknak, ez az a rész, ami a kínai szárazföldön van, korábban halászfalvak voltak arrafelé, most meg a felhőkarcolótól a felhőt nem annyira karcoló panelig minden. Kikötője máig van, oda sajnos nem jutottam el. Az apropót nem tudom, de a Business Insider közölt tavaly egy galériát a Greg Girard nyolcvanas évekből származó fotóiból a Walled Cityből. Ide tartozik még a széles körben linkelt, épp ezért alig kinyomozható szerzőjű keresztmetszeti ábra a városszendvicsről.

Hook meg nem épült városáról szóló könyv, egy elefántcsontparti antikváriumból jött.
Annyiba került, mint egy új magyar regény


Az elmúlt hónapban nagyobb összeget hagytam ott az Abebooksnál, ami a legjobban úgy írható le, mint a könyvek Ebaye. Ott követtem el a hibát, hogy amikor olvastam egy érdekes régebbi szakkönyvről, akkor mindig rákerestem, és hát nem ott volt három font plusz postaköltségért?! Még az első rendelésnél hagytam beikszelve a hírlevelek fogadását az oldaltól. E-kereskedőknek nem szoktam ilyet hagyni, de este is volt, fáradt is voltam satöbbi. És mekkora mázli ez. Remek hírlevelet küldenek ritkaságokkal, válogatásokkal, tematikus ajánlókkal. Eladni nem ad el semmit, de most fél órája az oldal legdrágábban eladott könyveit böngészem például. Gondoltátok volna, hogy egy első kiadású, szignált Julia Child - igen, a szakácskönyv - ötezer fontot is ér?

Remek galéria a 24.hu-n egy spanyol ceruzagyárról. Órákon át tudok nézni hogy készül gifeket, pedig azok definíció szerint 2-3 másodpercesek. El tudjátok képzelni, mennyire örültem én ennek.

A JCDecaux a migri helyére művészetet programjának keretében novellapályázatot hirdetett, hogy a villamosmegállókban lévő plakáthelyeinek egy részét novellákkal töltse fel. Őrült sok pályázat jött - még a neten lehet szavazni a közönségdíjra -, az első díjat Ecsédi "Ms Littlewood" Orsolya nyerte Lakásétterem című novellájával. Akinek esetleg rémlik, ő írta anno a Szép intelem balladája a baszakodókhoz című modern klasszikust is. Ez az új is remek szöveg.

Ennyi a hétre!

Sziasztok
Ádám