Rakasz #9

Szerelmes barátim!

Rajtaütésszerűen, egy Strepsils és egy Coldrex között 2017 lett. Természetesen semmi sem változik ettől, viszont alkalom arra, hogy a mesterséges határokról beszéljünk. Például - és igen, ez az egyik vesszőparipám - néztétek már, hogyan kacskaringózik jobbra-balra a dátumválasztó vonal. A Wikimedia Commonson van egy csodásan megcsinált időzónatérkép, amin az összes kitüremkedés, 12 és háromnegyedes időzóna és politikai, kereskedelmi vagy simán célszerűségi okokból egy kalap alá vett területet meg lehet figyelni. 

Rendkívül túlírt - vagy nagyon alapos! - de lényeges cikket írt a Buzzfeedre Charlie Warzel arról, hogy 2016 annak az éve volt, hogy már nem fogadjuk el a tech cégek kedvenc kifogását, ami úgy hangzik: "de mi csak tech cég / platform / app vagyunk". Optimistának tűnik, hosszabb meccs ez. Ráadásul először azt kellene kitalálni, hogy melyik tech cégtől mit várunk. A pakliban van gig economy, dzsentrifikáció, média. 

Metametameta

A tavalyi év egyik felfedezése Sarah Jeong volt, aki egyrészt a legjobb könyvet írta az elgazosodott internetről. Az a címe, hogy The Internet of Garbage, és olyasmiről szól, mint szpem, zaklatás, moderáció. Azaz minden, amit rosszul csinálunk. Másrészt pedig, nagyon szórakoztatóan tud teljes marhaságokról írni. A legutóbbi cikke arról szólt, hogy káosz, ami a Star Wars világában adathordozók szintjén történik. Durván inkompatibilis, vacak rendszereket üzemeltetnek. Nem embernek (vagy idegennek) való ilyen körülmények között adatokkal dolgozni. 

Zárójel: sehova sem illik, de Jeong volt az is, aki hosszan lamentált a korábbi Star Wars filmeket újranézve, hogy Amidala hercegnő soha nem járt nőgyógyásznál meg terhesgondozáson, és milyen tróger dolog a szülés után rádöbbenni hogy 'jé, ikrek lettek'. A twitteres kifakadásából a Cheezburger kompilált cikket, annyira csehszlovák módon, hogy még Jeong neve sem szerepel benne. Az utórengés az volt, hogy egy raklap ember úgy döntött, hogy ideje elmagyarázni Jeongnak a Star Warst. A fanok...jobb, ha ezt be se fejezem.

2012-es, tehát az új Csillagok háborúja filmek előtti, de a mai napig érvényes az a cikk is, ami szerint a messzi messzi galaxisban valószínűleg nem olvasnak az emberek (és egyéb lények). A könyvek egyik sztoriban sem játszanak szerepet, levél helyett holoüzenetek mennek, az üres idő kitöltésére pedig kocsmazenekar és szörnyes sakk van. 

Kicsinyességi verseny

Az megvolt ugye, hogy pár hónapja egy művész lestipistopolta a hozzáférést a legfeketébb feketéthez, azaz Vantablackhez? Azóta van már legrózsaszínebb és legcsillogóbb is, ami egy másik fickó csinált meg. Ezek a színek ráadásul úgy vannak licencelve, hogy más-más van kizárva a használatukból. Az Artneten fent van a teljes sztori, itt pedig öt kerek mondatban összefoglalják.

Mindenjobbvolt rovat

Régen, leginkább akkor, amikor még nem jártak le a szabadalmai, a Lego is jobb volt. Amikor bárki gyárthatott már olyan kockákat, ami tökéletesen kompatibilis a legóval, változtattak a játékokon. Jöttek a márkák, együttműködések, egyedi darabok satöbbi. A bevételek szárnyalnak, a céget viszont temetni illik azóta. Ugyanezt a sztorit el lehet mesélni délolasz románcként is, ezt csinálja a Fast Company cikke. Az biztos, hogy az AFOL (Adult Fans Of Lego) olyan felfedezés, mint a soccermom volt, jár érte a marketingnobel.

Az első 2017-es rakasz ilyen rövid lett, még akklimatizálódok.
Boldog új évet!

Ádám