Rakasz #93

Kínás helyreigazítós

Sziasztok!

Hardkór levél lett ez, meg hosszú is. Lassan időszerű lesz egy kizárólag haikuban és hexameterben kétezer leütésben letudott Rakasz, hogy megállítsuk ezt az terjengősséget.

A héten egy csomó politika és manipuláció van a témák között úgyhogy jól nem ezzel kezdjük, hanem azzal, hogy a The Online Photographerben Mike Johnston megírta, hogy a "húúúú mindenki ugyanazt az öt képet csinálja meg az Instagramra" című népszerű bölcsesség miért és hogyan nem igaz. Érdemes azután végignézni az @insta_repeatfelhasználó kollázsait, hogy elolvastuk Johnston érveit.

Röviden: attól, hogy két fotó motívuma megegyezik még nem lesz ugyanaz a kép. Az én fejemben is van több olyan kép, ami marhára nem egyedi, de attól, hogy valaki megfotózta már azt, hogy kicsimmelberlinben attól még én is meg akarom. Lassan úgy érzem, hogy lehet egy életfilozófiát építeni arra, hogy nem állunk bele a hét cinikus bölcsességébe, amit magamtól "hallani" elég ijesztő.

Autókkal az emberek ellen rovat

Mese, mert ahhoz van kedvem. Tudjátok mit jelent az a szó, hogy jaywalking? És ha igen, tudtok rá jó magyar kifejezést? Nekem az utóbbira a nem a válaszom. Még az úton való átlógás sem írja le azt az általános rosszallást, ami a jaywalkinghez tapad. Nincs mögötte az a tudattartalom, hogy az óvatlan, önmagát és másokat veszélyeztető gyalogos úgy kel át az úton, ahol ő amúgy tilosban jár, hogy ettől még tán a társadalom szövete is megbomlik kicsit. A brit tömegközlekedési rendszer "légy figyelemmel másokra, ne miattad késsen a város" plakátjaiban van tán csak ennyi passzív agresszió. (Ld. lent.)

Az ember ilyenkor persze felteszi magának a kérdést, hogy mitől dönt egy csomó ember úgy, hogy nem a gyaloglás, hanem az autózás a közlekedés természetes formája. És erre van a 99 Percent Invisible miatt egy remek válaszunk. A jaywalking egy gondosan megalkotott fogalom, az autós érdekcsoportok PR-ese, E. B. Lefferts találta ki, mert túl sok szó esett az autósok által elgázolt gyalogosokról. Az 1920-as években történt, amikor már elég autó volt az utakon ahhoz, hogy kimutatható mennyiségű gyalogost öljenek meg, és még elég egzotikus jelenség volt ahhoz, hogy hírt érjen egy gázolás. A jaywalker szóba belekerült hangulatként, hogy valami bámészkodó vidéki parasztot ütöttek el, aki eleve nem a helyén volt. A megszégyenítés működött, plusz megszületett egy amerikai szó. (Van róla WaPo cikk is, bár szerintem a 99pi epizód jobb. Eleve Roman Mars hangja.)

Az ügynek van aktualitása természetesen. Egyrészt az önvezető autók megöltek már pár embert. Nem sokat, viszont mivel a Tesla erősen hírverés bázisú üzlet - meg az Uber és a Waymo sem egy lopakodó biznisz -, ezért ezek legalább nagy figyelmet kaptak. Közben pedig megjelentek azok a hangok, amelyek szerint a teljes önvezetést nem lesz annyira egyszerű megoldani, mint elsőre tűnt. Más dolog elszáguldozni az autópályán, és más a zajos, zavaros városi környezetben boldogulni. Andrew Ng, a Drive.AI kutatója pedig már arról beszélt a Bloomberg szerint, hogy az embereknek figyelmesebbnek kell lenniük az önvezető autókkal, illetve szabálykövetőbben kell viselkedni. Ebből még lehet a jaywalking sztori új köntösben. Ugyanitt, a Drive.AI felszerelte kijelzőkkel az önvezető kocsijait, hogy az jelezhesse a szándékait. Ez egy érdekes irány, mert annak a megértését mutatja, hogy a hagyományos kocsik sofőrjei és a gyalogosok kommunikálhatnak. Ha összekapcsolódik a tekintet, ha a sofőr vagy a gyalogos egy biccentéssel jelzi, hogy látlak, vagy ha megvillan a fénykürt, hogy látlak, lassítok, átmehetsz, akkor ott információ cserélődött. 

Kínai csel

Tömegigény - ez annak a kódja, hogy Twitteren füstölgött egy haverom, nekem meg kedvem volt utánaolvasni egy kicsit - mutatkozott arra, hogy legyen szó a Kínában lebukott amerikai kémekről. Az egésznek az alapja egy Foreign Policy cikk, ami arról szól, hogy valami óriási elcseszés lehetett a CIA-ben, mert a 2010-es évek elején a kínaiak két év alatt szétszedték a kémhálózatukat. (Ugyanez a 444-en.) Ez amúgy az a pont, amikor digitalizáció ide, kémműhold oda, mindenki elmegy és leveszi a polcról A kém, aki bejött a hidegrőlt. Remek könyv arra, hogy újrakalibrálja a Bond- és Mission Impossible filmek által beállított romantikaszintünket. 

A FP cikk szerint két és fél dolog vezethetett a kínai hálózat felszámolásához. Az első a görög drámák állandó sztárja, a hübrisz. A Közel-Keleten bevált kommunikációs rendszert ültette át Kínába a CIA, nem törődve azzal, hogy a kínaiak szintekkel jobbak. (Ez például feltűnhetett volna azokban az esetekben, amikor kínainak gyanított hackerek kilopták amerikai cégek szemét. Kapcsolódó aktuális sztori.) A másik, hogy a kínaiak átállítottak egy CIA ügynököt, Jerry Chun Shing Leet. A harmadik feledig összetevő pedig az, hogy a kommunikációs rendszer alapvetően vacak volt. Ez amúgy nagyjából fedi azt a három gyanút, amivel a CIA nekiállt felderíteni, miért veszítette el a "legalább tucatnyi", "egyesek szerint 30" vagy "jóval több" ügynökét két év alatt.

Mostanra úgy tűnik, hogy Leet, a kettős ügynököt 2011-ben szervezték be. Ő azonban nem tudhatott mindenkiről a hálózatban. És itt jön a hübrisz második fele. A CIA kétszintű kommunikációs rendszert épített. Az egyik, titkosított üzengetést lehetővé tévő eldobhatós rendszert megkapták a frissen beszervezettek, a másik még titkosabbat a megbízható, ellenőrzött ügynökök. Mivel azonban a két rendszer össze volt kötve az ideiglenes rendszerre bejutó kínai hackerek benézhettek a megbízható ügynökök rendszerébe is. A rendszer bizonyított olyan helyeken, ahol az ellenfélnek Kalasnyikovja van és rögtönzött robbanószerkezete, viszont a kínai hackerek és a rendellenes mintákat szűrő nagy tűzfal ellen nem védett. AZ NSA kínai megfelelője egy egész csoportot állított rá a FP cikke szerint a problémára, az eredmény pedig a mellékelt ábrán látható, építhették újra a teljes hálózatot.

Azt pedig már gondolatban hozzá tudjuk tenni, hogy a megfigyelőrendszereket nagyban építő Kína élt a lehetőségeivel, és a tulajdonosukat örömmel követő mobileszközök is segíthettek a feladatban. (Hacsak nem volt tökéletes opsec, de ezt inkább ne feltételezzük.) A cikk felveti azt, hogy a titkosítás helyett a régi módszerekben kellene megbízni esetleg. Ugyanakkor a régi módszerek az arcfelismerés - némi propaganda itt -  és egyéb tracking eszközök előtt születtek. 

Ami még riasztó lehet, hogy ez az Obama-éra közepén történt, amikor az aktuális amerikai elnöknek nem az volt a legnagyobb baja, hogyan törje le a titkosszolgálatát, illetve hogy betömje a megválasztása óta keletkezett rést a diplomácia falán. Igaz, ezek után nem sokkal történt az is, hogy a kínaiak elvitték nagyjából négymillió amerikai közszolga személyes adatait egy hackertámadás során. Egy-két ilyen finomság még van a NYT kapcsolódó cikkében. Aztán volt ugye még egy kémrepülős ügy is. Az összkép azt mutatja, hogy a kínaiak mintha leiskolázták volna az amerikaiakat az elmúlt tíz évben. 

És egy utolsó mondat. Az FP cikk szerzője, Zach Dorfmann, említi, hogy a 2011-12-es akciók teljesen ellentmondanak annak, amit Kína mondott magáról. Az elrettentésig kegyetlenül számolt le a lebukott ügynökökkel. Illetve, hogy eleve elmond valamit az országról, hogy bevállalt egy ügynökháborút a saját területén és a világ más pontjain is. Ja, és hogy a CIA őrületesen elbaszta.

A Nutella, a német nácik és a Facebook

Bár lehetne egy jó újságot csinálni helyreigazításokból, de ez gyanúsan olyan, mintha egy munka lenne. Szóval ez most csak röviden. A héten megjelent egy tanulmány a Warwicki Egyetem két phdhallgatójától arról, hogy a Facebook-használat és az extremitásra, bevándorlógyűlöletre való hajlandóság hogy függ össze. (NYT444) A sztori nagyot ment, még ha a szokásos hangok - például az ex-facebookos Antonio García Martínez, aki hajlamos trollkodni, de okos - óvatosságra is intettek mindenkit. Na egy napon belül szét is kapták a warwicki tanulmányt. Jonas Kaiser a Twitteren az alapokat megírta: ha két oldalból indul ki a kutatás, a német Jobbiknak szármító AfD-éből és a Nutelláéból, a széljobb erősségét pedig abból állapítják meg, hogy hány bevándorlásellenes ember tüntet aznap Düsseldorfban, akkor abból ugyan kijön valami, de nem feltétlenül értelmes. A Wolfram Alphával is el lehet osztani Ghána GDP-jét Trump magasságával - 22,4 milliárd amerikai dollár per méterév a 2016-os becslések szerint - de a szám maga értelmetlen.

A kikötő felett az ég rovat

Marcel, egy barátom Ganzeer egyiptomi-amerikai grafikus fórumáról, ami momentán a legjobb hely az interneteten, Kínában töltötte az elmúlt két hetet. Az egy dolog, hogy érdekes dolgokat látott, de volt egy kiemelkedően jó szövege is Hongkongról.

Imagine, say, Manhattan. Imagine taking it and squeezing. Squeezing out all the slack, all the parks, all unoccupied space, spare inches of escalators, square metres of apartments. Squeezing until it folds in on itself, high-rises and underground malls emerging like mountain ranges from the tectonics of urbanisation. Squeezing the city into its Schwarzschild radius, its density reaching a tipping point and collapsing into a singularity, where space-time itself starts breaking and travel in straight lines becomes impossible. Welcome to Hong Kong.

Hey man, thanks for the dispatches!

Apróságok

Véletlenül botlottam bele: pár éve valakik megcsinálták internetes színdarabként a TEDxSummerisle rendezvényt. Akinek nem lenne meg a helynév, a The Wicker Man című 1973-as horrorhoz kapcsolódik, amiben termékenységi fesztivál és emberáldozat is van.

A kínai ügy után kutatva jöttem rá, hogy az Axiosnak elég menő hírlevele van.

Attól teljesen függetlenül, hogy az embert érdekli-e Majka és Curtis művészete, az Index Majka interjúja nagyon jó lett. Hosszú, tele van dolgokkal, amikkel üvöltve nem értek egyet, de jó. Számolatlanul készülnek a vacak interjúk, meg a konfrontatívan kemény interjúk, ilyenből viszont kevés van. 

Az előadásmódtól függően reagálok arra a megközelítésre, hogy a "matek szép, bizonyítani nem tudjuk, mondjuk azt, hogy ez lehet a világ alapja". A húrelméletesek például rendre túltolják. Viszont a Quantában megjelent egy cikk Cohl Furey-ról, aki úgy gondolja, hogy a gravitációt az ő matekjával össze lehet majd gyógyítani a fizika sztenderd modelljével. Na ez jó olvasni.

But Furey didn’t — couldn’t — give up. Driven by a profound intuition that the octonions and other division algebras underlie nature’s laws, she told a colleague that if she didn’t find work in academia she planned to take her accordion to New Orleans and busk on the streets to support her physics habit.


Még egy kínás sztori - kösz Csaba! - mégpedig az, hogy a Kínából így-úgy kisarcolt műkincseket az elmúlt tíz évben valakik elkezdték nagy mennyiségben ellopkodni nyugati múzeumokból. Olyan ez, mint a kibertámadások. Nem lehet biztosra mondani, hogy a kínaiak azok, de erős a gyanú. A rablók többnyire jól dokumentált, eladhatatlan, megszálló hadseregek által ellopott műkincsekre utaznak. Különös tekintettel a brit és francia csapatok által kifosztott majd felgyújtott nyári palota kincseire. Nagyon várom, hogy megfilmesítsék a sztorit. (És igen, az ilyen ügyek felvetik azt a kérdést, hogy a világot végigrabló nyugati seregek zsákmányai mikor kerülnek vissza a helyükre.)

Ennyi a hétre. Maradt még sok minden a következő Rakaszra - divat, város és építészet -, aztán egyszer tényleg jönnek azok a haikuk.

Üdv,
Ádám