Rakasz #94

Sziasztok!

Remek, megkutatandó sztorival ellátott épülettípust láttam a héten a Twitteren. Matt Blaze írt az AT&T - szül. Bell - mikrohullámú hálózatáról, amelyet atombomba, de legalábbis lökéshullám állóra terveztek. Ez utóbbi jellemzője miatt az antennák itt-ott még fent vannak, mert nehéz lenne leszerelni őket. 

Az alma neve

Minden nyáron van egy időszak, amikor az amúgy is rémesen szórakoztató Chuck Wendig amerikai író megkattan és elkezd különböző almafajtákról beszélni. Itthon nem nagyon követem az almadivatot, az egyetlen dolog ami rémlik, hogy mennyire menő volt, amikor gyerekkoromban bejöttek azok a nagy és drágán mért savanykás zöld almák. Meg szerintem nincs is annyi cikk az almákról. Az Egyesült Államokban azonban létezik almaláz. Azt például most épp a Slate írta meg, hogy a lehetetlenül piros Red Delicious már nem a legnagyobb mennyiségben termelt fajta. Meg nem kell lepődni, a Red Delicious sokkal szebb, mint amilyen jó ízű, igazi kapitalista szupermarket alma. 

Idén még nem jutott be a top háromba, de arra tart a Honeycrisp alma, ami máshogy kapcsolódik a gazdasághoz. A University of Minnesota által nemesített almafajtának épp csak főcímzenéje nincs, de nagy sztorija volt. Ez volt az az almafajta, amiért hajlandók voltak többet fizetni a vásárlók. A következő feltörekvő minnesotai almának, a SweeTangónak pedig már licencszerződése is akad, ahogy azt az NPR megírta 2014-ben. A Honeycrispre volt szabadalom, addig járt facsemeténként néhány dollár az egyetemnek, a SweeTango már bejegyzett védjegy is, csak termesztők egy kis köre licencelhette a fajtát, és minden láda alma után cseng a kassza az egyetemen. (Akit még mélyebben érdekel, van egy büntetően hosszú Vox cikk is a témában.)

Gyümölcsfát úgyis ősszel kell ültetni - tavasszal, Bálint gazda szerint, jobban figyelni kell pár dologra - ha valaki bele is vágna, őrült érdekes almafajtákat lehet itthon kapni. Külön tetszik, hogy a Hírös Faiskolánál egy csomó régi faj megtalálható.

A divatnak a frontja

Az amerikai hadseregben és a hozzá kapcsolódó közbeszédben nagyon erős a stolen valor tilalma. (Lehet itthon is, aki tudja, mondja!) Ez lényegében annyi, hogy az ember nem parádézik meg nem szolgált kitüntetéssel, ranggal satöbbi. Ha esetleg emlékeztek, ez még a West Wingben is felmerül egyszer, amikor egy Bartlett elnököt nagyban támadó magas rangú katonát azzal szerel le CJ, hogy rámutat az uniformisán egy kis színes csíkra, hogy azt nem szolgálta meg. Na ilyen sztori van most épp, csak a Ralph Laurennel, amely bemutatott egy olyan tengerészkabátot, ami őrmesteri rangjelzést visel, és úgy van árazva, hogy egy őrmester egy havi fizetéséből ha meg tudja venni. Sejtitek mennyire szült ez jó vért katonáéknál.

Balázstól kaptam - köszi! -  a Grailed cikkét, ami több minden mellett azt feszegeti, hogy az F35-ös harcirepülő és az Acronym valamelyik ruhája abban különbözik, hogy a gyártó egyben rendszerintegrátor is. A repcsinél nem nagyon kell magyarázni: jön valakitől a radar, a hajtómű, fegyverrendszer, meg a Martin-Bakertől egy katapultülés és a végén a Lockheed épít belőle egy gépet. Na a szöveg szerint az innováció a technikai ruházat esetében sem a Nike-nál vagy a The North Face-nél történik, hanem a technikai anyagot kidolgozó cégnél. De a ruha több technikai anyag, gyártási eljárás összessége. A folytatásban négy textilipari céget mutat be a cikk, akiknél az anyagok születnek. 

Kisautó nyitható elejével hátuljával

Egyszer láttam valami túl általánosnak és egyszerűnek tűnik ahhoz, hogy valóban igaz legyen típusú bölcsességet arról, hogy a kisfiúkat és a nagyfiúkat a játékaik ára különbözteti csak meg. Vitatkozni épp lehetne róla, meg arról is, hogy milyen mögöttes elképzeléseket tartalmaz a férfiakról, de inkább ugorjunk. Csak azért hoztam fel, mert a héten egy kép után nyomozva szembesültem a Lancia Delta S4 Stradaléval, ami egy csodálatos, de nagyon ritka B-osztályos raliautó. Elvben kétszázat építettek belőle, hogy rá lehessen ütni a pecsétet, hogy ez nem holmi egyedi fejlesztésű csúcsgép, hanem egy utcai autó némi tuninggal. Gyakorlatban viszont a Lancia mérnönkei lefojtották, visszafogták, elküldték pihenni a lovakat a verseny verzióból, de még így is életveszélyes volt a kocsi. A Petrolicious-ön van egy interjú egy B-osztályos ralikocsi rajongóval, akinek van egy Stradaléja is. A cikkből viszont hiányzik egy fontos kép, amin elől-hátul szét van nyitva a kocsi, szerencsére a Supercarson fent van.

Teljesen más szálon, meg amúgy más a műfaj is, szembejött Petrány Máté cikke a Road and Track magazinból egy még kevésbé ismert autóról. Ez a Lada és a Porsche által közösen összehozott, a Samarán és a mindent verő 959-esen alapuló Dakar-ralira tervezett vas. A szentségtelen házasság - ráadásul harmadik félként volt bennen Tupoljev futómű is meg még pár érdekesség - szókapcsolat nem írja le megfelelően a járgányt, de meg kell hagyni, sikeres volt: hetedikként végzett. Ugyanebben a lapban Petránynak van cikke a VFTS Lada-tuningcégről is, ha már úgyis ladázunk. 

Én máshol

A Forbes online kiadásában írtam a General Magic (GM) cégről készült dokumentumfilmről. A GM a kilencvenes években, a kereskedelmi internet előtt próbálta megcsinálni az okostelefont. Ehhez olyan all star csapatot hozott össze, mint Andy Herzfeld, Susan Kare vagy a később híressé váló Tony Fadell, az iPod és az iPhone apukája. Amellett, hogy a cég sztorija érdekes, a dokumentumfilm is remek munka. Linkelni sajnos nem tudom, nem volt még nemzetközi bemutatója, de ha felbukkan a környéken, szólok.

A hét egy részét Fortnite-ozással töltöttem, amiről részben Robin Sloan, részben a Rakasz-olvasó Csaba tehet. Előbb-utóbb felbukkannak a benyomásam röviden összefoglalva a Mancs online-on a Másvalaki Problémája blogban.

Apróságok

A japánok 150 éve gondoltak egyet és átálltak az addig használt kézírásról a mostani jelírásra. Folyománya: az emberek többsége az elmúlt 150 év szövegeit tudja csak olvasni. Az infó @tkasasagi twitteréről van, aki azt is megmutatta a Gendzsi regényének egy részletén, hogy hogyan néz ki a két írásmód szerint egy-egy oldal szöveg. A válaszok közül kiderül, hogy a német kurrent kézírási stílus sem olvasható ma.

Az amerikai jogi egyetemre járókat coacholó Legal Eagle-nek, aminek a blogjáról korábban már hallottam, van YouTube csatornája, és rajta egy sorozat, amiben egy jogász arról beszél, hogy a nagy jogászos filmek tárgyalótermi és előkészítési jelenetei mennyire valósak. Nagyon szórakoztató. (Ugyanitt: Milholland Legal Eagle néven létezik egy cső-fa-vászon szerkezetű repülőgép, ami azért Legal, mert megfelel az amerikai légibiztonsági hatóság ultrakönnyű gépes szabályozásának.)

Leigh Alexander új BBC-s műsora a The Peristence of Analogue a nem digitális dolgok varázsával foglalkozik. társasjáték-gyűjtők, magazinőrültek, filmre fotózók, lemezgyűjtők beszélnek benne arról, hogy van valami romantikája a kézel megfogható tárgyaknak. Nem ez fogja megfejteni a vilát nagy kérdéseit, de jó hallgatni. (A bigdata, megfigyelési kapitalizmus, toxikus online terek kérdését azért felveti!)

Itt az írás olvassátok

A Verso Books - amerikai ballerek - kiadta Laboria Cubonik Xenofeminista manifesztóját. Azt még nem teljesen értem, hogy azt a rövid szöveget hogyan húzták szét 96 oldalra, de szinte mindegy is. A szöveg elérhető egy közepesen kényelmetlenül navigálható weboldalon, és PDF-ben is. (Jobb alsó sarok!) Helyenként kiáltvány nyelven van írva, de jó szöveg. 

Nicolas Nova svájci-francia kutató, trendfigyelő, érdekes értelmiségi találta meg, hogy az MIT egyetemi kiadójánál tizenéve megjelent egy kötet From Newspeak to Cyberspeak címmel a szovje kibernetika történetéről. A Norbert Wiener-féle amerikai megközelítésről nem nehéz forrást szerezni, meg kell becsülni viszont mindent, ami a nem amerikai iskolákról szól.

Rafael Evangelista 100 oldalas esszéje - Beyond machines of loving grace: Hacker culture, cybernetics and democracy-  a héten jelent meg. A szabad szoftver mozgalmat, a hacker ethoszt és ezeknek a történeti vetületét vizsgálja elvben. Ez azért érdekes, mert a Wikileaks előti, ártatlanabb interneten illett ilyesmikért lelkesedni. Érdekel mennyi kritikai élet tartalmaz a szöveg. Olyan netes arcoktól jött a link, akik nem épp a hurráoptimista csapatba tartoznak.

Eddig a heti anyag. Van egy raklap tech+világ jellegű link, de mivel tegnap még az antracitot fejtettem hűvös halomba, azok jövőhéten kerülnek elő.

Üdv,
Ádám