Rakasz #97

Bedeszkázott rájás

Helló!

Szinte biztos vagyok abban, hogy felesleges a kérdés, de azért fel kell tenni. Ugye mindegyikőtöknek be van kapcsolva a kétlépcsős azonosítás, ahol csak lehet, cseréltetek tegnap Facebook jelszót, ilyesmi. Még mindig megeshet, hogy direkt odaadják valakinek az adatainkat, de legalább az olyan kínos véletlenek ellen tán használ, mint a héten kiderült facebookos adatlopás.

Juteszembe Facebook. Az is a héten jött elő, hogy a kétlépcsős azonosításhoz megadott telefonszámokat természetesen használja a cég profilépítésre. Tényleg a cinikus szemétség csimborasszója ez.

Majdnem teljesen igaz dolgok

Kering a neten egy gyanúsan jól kinéző fotó II. Ramszesz útleveléről, amire azért volt szüksége, mert nem lehet csak úgy halottakat szállítani ide-oda a világban. Szóval, amikor 1974-ben konzerválásra, kiállításra és tanulmányozásra szállították Párizsba, Egyiptom kiállított neki egy útlevelet, amely szerint a foglalkozása király (halott). Államfői (halott) minőségében pedig Ramszesz teljes katonai fogadást és kíséretet is kapott. A sztori remek, és ameddig sikerült visszamenni, igaz is. Viszont az útlevél modern Photoshop, amire csak azért lehetett szükség, mert a Facebookon a képes sztorik futnak jól.

Nem tudom, hogy írtam-e arról a kutyakomédiáról, ami a fehér hatalom jellé átpozicionálódó OK kézjel - mutató és hüvelykujj összeérintve, a maradék három széttárva - körül zajlott. Voltak benne trollok, akik el akarták hitetni a jobb sorsra érdemes progresszívekkel, hogy a kézjel titkos rasszista jelentéssel rendelkezik. Emellett voltak olyan progresszívek, akik pont azt tették, amit vártak tőlük. Közben a valódi rasszisták elkezdték használni a jelet, így bekövetkezett egy szemiotikai összeomlás - ezt már nem én mondom, hanem Richard Cooke - ami után az OK azt is jelenti, hogy fehér hatalom, meg nem is. Az ilyen jelenségekre használja a Cooke a fotósoktól kölcsönvett artefact szót.

Még két gyors példa. Az egyik, hogy a harcos twitteres konzervatívok és az ilyet alakító robotok a leírásuk alapján megkülönböztethetetlenek, mert ugyanolyan esztétika alapján készül mindkettő, sőt hatással is vannak egymásra. A másik pedig a James Bridle által felfedezett - és korábban itt is tárgyalt (R#53) - YouTube-os randomizált gyerekvideók létezése.

Röviden: vannak dolgok, amelyek mindent jelentenek egyszerre, és ezek marhára megnehezítik az életet.

Gyors zárójel: randizás

Cooke egyik állítása nem hagyott nyugodni. Azt írta, hogy az algoritmus segítette ismerkedés és randizás egyik következménye, hogy bizonyos típusú párokból egyre kevesebb van. Az egyik a gyerekkori szerelmek későbbi megkeresése és boldogan élés amíg meg nem halás, a másik pedig a vadul eltérő magasságú párok létezése. Ez utóbbit marha nehéz volt befogadni, de első keresésre is feljött egy Mashable cikk, ami szerint a férfi 6 láb alatt (kb. 180 centi) nem is nagyon létezik. De annyira nem, hogy a Tinder illemtan része beírni a leírásba a magasságot is. A Five Thirty Eightnek szokás szerint számai is vannak. Az eltűnésre nem találtam hirtelen adatot, de így is érdekes.

Kihaló algoritmus

Tekintsünk el Saket Navlakha cikkének felütésétől, engem is zavar. Viszont az a gondolat, hogy a fajok kipusztulásával olyan, evolúciósan kialakult formák, algoritmusok is eltűnnek, amiket pedig lekoppinthattunk volna, érdekes gondolat. A vonatkozó tanmesét remélem mindenki ismeri, hogy a japán 500-as sorozatú Sinkanszen szerelvény áramszedőjéhez a bagoly szárnyáról másoltak le egy trükköt. Az orra pedig azért olyan, mert a jégmadárfélék már megoldották egyszer az eltérő sűrűségű anyagba - a vonat esetén ez a szabad levegő és az alagút, a madárnál a levegő és a víz - hatoláshoz legcélszerűbb formát. Navlakha szerint nem csak külső jellemzők másolhatók le, hanem gondolkodási minták is, például a hasonló keresése algoritmus a gyümölcslegyektől. Viszont míg egy kitömött baglyot be lehet tenni a szélcsatornába - megkockáztatom, hogy másfajtát nem is illendő - addig egy döglött gyümölcslégy nem árulja el, hogy talált “narancshoz hasonló” gyümölcsöt.

A remek példacikkre alig egy hetet kellett várni. Ed Yong arról írt, hogy a manta szája egy tökéletes, el nem koszolódó, nyelv nélküli szűrőrendszer. Az állat úszik a vízben tátott szájjal, kiszűri a planktonokat, és soha nem kell fogat mosnia. Na ebből lesz előbb-utóbb olyan filterrendszerünk nekünk is, amit kevesebbet kell pucolni.

Maradunk itt vagy…?

A 444-en szembejött egy cikk arról, hogy Magyarországon száz éve jelentek meg az első kínai árusok, akik nagyjából a gazdasági világválságig itt is voltak. Változó számban, de jól dokumentáltan. A korabeli sajtóból származó idézetek vérlázítók, de a tény maga érdekes.

Nem kapcsolódik, de mégis ide illik, hogy a kínaiak megérkezése előtt alig húsz évvel arról cikkeztek, hogy az állatkertben afrikai törzset lehet látni.

A heti másik érdekes hazai cikket az Index Ma is tanultam valamit rovatában találtam, ez a Jamaica partjainál az 1600-as évek végén fosztogató zsidó kalózokról szól. Remek sztori, ráadásul nagyon hősök nincsenek benne, mert rendes ember ugyan állhat kalóznak, de rendes ember nem dolgozik együtt a Holland Kelet-Indiai Társasággal.

Lyukak a világban

Az ingatlanok tulajdonosai és a boltosok egymásra mutogatnak, de a helyzet az, hogy New York turisták által látogatta utcáin is egyre több a bedeszkázott kirakat. A népszerű magyarázat az, hogy a tulajdonosok várnak egy nagyobb pénzt kifizetni képes, jó partinak számító bérlőre. Azaz egy bankra, gyógyszertárra, vagy egye fene egy étteremlánc egy egységére. A sztoriban van még dzsentrifikáció, romló környékek és kihaló kisboltok is.

Ugyanígy amúgy a Nagykörutat is végig lehet járni. Sőt, pár éve végigfotózták, szóval elég csak kattintgatni. Az sem egy boldog látvány.

A Berlin Typography blog egy viszonylag új leletem - Twitteren is van! - és nagyon megtetszett. Legutoljára a ruhamódosítást végző szabók tábláiról írt. De volt már umlaut különszáma is.

És még ide kapcsolódik egy kicsit a Failed Architecture cikke arról, hogy a kortárs építészet és az ő sajtója nem szeret az épületek teljes életciklusában gondolkodni. Átadják, körbefotózzák, pénz cserél gazdát, azt annyi. A hogyan öregszik, hogyan lehet más célokra használni, átalakítható-e kérdése nem merül fel. Esetenként még az se, hogy hogyan hat a a környezetére amikor használják és mikor elhagyják.

Adjálpénzt

A Lakou Mizik haiti banda új lemezre gyűjt az Indiegogón. World musicban utaznak, de ahelyett, hogy elhiszitek, hallgassatok bele a Wa Di Yo című albumukba.

A másik érdekes kampány a sörfőzős témájú Microbrew társasjáték, ami egy fél szemüvegtoknyi dobozba csomagolódik össze. A zsebtársasról többnyire jók a kritikák, ráadásul, akit érdekel, le is töltheti nyomtatható verzióban.

Amennyire nem vennék hardvert a Kickstarterről meg az Indiegogóról, annyira szeretem az ilyen zenés-kreatívos dolgokat. A közelmúltban jött meg az afrikai képregényes sztorikat tartalmazó Kugali antológia. Hát hol máshol lőne magának ilyet az ember?

Videó

Nyolc perces videó arról, hogy milyen volt a Concorde-on repülni. Úgy jutottam ide, hogy megjelent egy remek album a Concorde-ról és kattintás kattintást követett.

Milyen, amikor egy gyűjtő belegyógyít egy hetvenes évekbeli Ferrari Dinóba egy F40-es motort. A Petrolicious szuper videójából kiderül.

Ennyi a hétre.

Ádám