Rakasz #98

Sziasztok!

Ki tudta azt, hogy az az építési gyakorlat, ami magyarul a kendácsolás meg a berhelés, szóval ami a hindiben a jugaad, na az törökül a halletmek?

A régebbi olvasók valószínűleg már unják is a kakapókat, de a szívem ügye ez a röpképtelen, a kipusztulás széléről visszarángatott papagáj. Most épp az új-zélandi év madara szavazáson jött szembe. Ha nem is szavaztok, érdemes végigkattintgatni, remek madarak vannak a listán. Persze ennek az a vége, hogy az ember vaterázik egy Vadászat felvevőgéppel-t Durreltől vagy egy Utolára látható-t Adamstől és Carwardine-től.

Kína

Az Interpol vezetője, aki amúgy a korábbi kormányzattal jó kapcsolatokat ápoló egykori kínai vezető hazalátogatott szeptember végén. Azóta nem hallottak róla - írja az AP. Közben nem hosszabbítják meg a Financial Times Hongkongból dolgozó ázsiai szerkesztőjének vízumát. Ez önmagában felér egy kiutasítással, meg egy jelnek arról, hogy Hongkong megint kicsit kínább lett.

Máshogy érdekes: a New York Times-nak van egy cikke a kínai fiatalokról, akiket olyan jól kiképeztek marxizmus-leninizmusból és maoizmusból, hogy most korrupcióellenes eljárásokat - már igaziakat - és a munkások védelmét követelik. Még független szakszervezeteket is szerveznek. Mivel a rendőrök kénytelenek az Internacionálét éneklő egyetemistákat elcipelni, aminek rossz az optikája, ezért el is kezdődött a külföldi NGO-k emlegetése.

State of the world

Vannak dolgok, amikről szívesen olvasnék az irodalomban is, de valahogy soha nem kerül elém olyan. A tech témák mintha beesnének egy lyukba. A szépirodalomból jórészt hiányoznak, a spekulatív irodalomnak tán túl földhözragadtak (ld. még sci-fi, fantasy), és akkor vannak még a tech thrillerek, de az meg engem nem érdekel.

Az év elején a Swarm Technologies azzal került be a hírekbe, hogy az FCC, az amerikai kommunikációs- és médiahatóság engedélye nélkül állított pályára négy mikroműholdat. És nem csak simán nem kért engedélyt, kért, elutasították, majd ezek után mégis szétpakolta az “űrbeli Internet of Things hálózat” tesztjére szolgáló eszközöket. A cég elképzelése amúgy elég érdekes, de ez a blama nagyon rosszul néz ki. Szerencséjükre a közben egy Trump kreatúra alá helyezett FCC adott nekik új felbocsátási engedélyt, bár a januári eset kivizsgálása még nem fejeződött be.

Aztán lehet azon is filozofálni, hogy a Bloomberget megvezette egy csomó forrás azzal, hogy a kínaiak becsempésztek egy hardveres hátsó kaput egy raklapnyi Supermicro szerverbe. (Rövid összefoglaló a Mancs blogomon, hosszabb cikk a HWSW-ben Gállfy Csabától.) Legalábbis erre utal, hogy a több mint egy év alatt összerakott sztorijukban szereplő információkat minden érintett ezerrel tagadja, és a brit GCHQ hírszerző szolgálat is kétségeit fejezte ki. (A legjobb nyelvi poént meg kell osszam veletek. Ld. lent.)

Elemental servers sold for as much as $100,000 each, at profit margins of as high as 70 percent, according to a former adviser to the company. Two of Elemental’s biggest early clients were the Mormon church, which used the technology to beam sermons to congregations around the world, and the adult film industry, which did not.

Végül pedig a We Make Money Not Arton van egy cikk a Global Control And Censorship című kiállításról, ami a világunkra - ami az NSA-től a Facebookig tart - reflektáló műveket gyűjt össze. A nyitóképnek használt Drone Survival Guide-ot ismertem, régen akarok nyomtatni egyet valamelyik üres falra, de több nagyon érdekes és tök új művet is felfedeztem.

Na ezért van, hogy híreket olvasni momentán érdekesebb, mint sci-fit.

Ami az övék, az a miénk is?

A megfigyelés tulajdonképpen át is visz minket a következő témához. Többször volt már szó a közterületnek tűnő, akként eladott magánterületekről. Andrew Zaleski azt a kérdést feszegeti a Curbed-en, hogy az Apple Store-ok lehetnek-e közterületként működő helyek, mert a cég ezt szeretné. Kicsit olyan, mint a Victor Gruen által megálmodott új, amerikai városközpont, amiből a pláza lett. (R#20) Biztos van amúgy ennek rendes, tankönyvi definíciója is, de ha csak azt használjuk, hogy a köztér az, ahová lehet területfoglalási engedélyt kérni, és nem hívja rád a tulaj a rendőrt, akkor az Apple plázája nem az. (Még jobb sztori az új székházuk, ami egy zárvány a térben.) A cikk is ide lyukad ki, bár előtte megállapít olyan mókás dolgokat, mint hogy a város főtere tipikus amerikai dolog. Összességében viszont remek cikk, én meg elfogult vagyok a városi tér használatáról szóló anyagok az egyik gyengém.

Botrány van a torontói okosváros projekt körül. Leginkább azért, mert a Sidewalk Labs nevű, Google-közeli cég adatot akar gyűjteni ezerrel. A bizalom visszanyerése érdekében a Sidewalk rekrutált egy tanácsadó testületet, na ebből most pattant le az egyik tag egy hosszú levelet hátrahagyva. Röviden az volt a baja, hogy Toronto nem törődik a projekttel, a Sidewalk továbbra is megfigyelésben utazik, nem nagyon látja értelmét a munkának.

Kimondatlan dolgaink

A 444-nek van egy olyan rovata, ami eddig fel se tűnt. Mindenesetre olvastam ott egy cikket a második világháborút követő avantgárd komolyzenéről, és arról, hogy véget ért-e a nyugati zene története.

Steve Bannon amerikai széljobber szervezkedőember tevékenységéről volt kiállítás Rotterdamban. A művésznek, Jonas Staalnak nem ez az első politikára és a demokráciára reagáló tárlata. A cikk legeslegvégén linkelnek egy Staal előadást is, az is érdekesnek tűnik.

Úgy tűnhet - és úgy is van megírva - mintha csak az irodalom belügyeivel foglalkozna a Litera interúja arról, hogy az überbefolyásos Holmi folyóirat mit nem vett észre az elmúlt harminc évben, hol voltak a vakfoltjai. De:

El lehet még sokszor ismételni, milyen kár, hogy az értelmiségi mező nem alakított ki vagy dolgozott fel valódi másság-elméleteket, és hogy ennélfogva ma legjobb esetben is csak valami üresen jóindulatú liberális-humanista univerzalizmussal tud közelíteni a kisebbségekhez. Látni, hogy ez mennyire nem működik sem a társadalmi integráció, sem a politikai cselekvés ideológiájaként, és azt is látni, hogy esztétikailag sem túl releváns. Ennek isszuk most a levét. De azzal, hogy tovább bíráljuk emiatt Réz Pált, Radnóti Sándort és szerzőiket, vagy az Élet és irodalmat, vagy nem is tudom, milyen fórumok vannak még, nemhogy nem végeztük el a feladatot, de még inkább „magaskulturális" belüggyé szűkítjük az egész kérdést, ami a résztvevőkön kívül már tényleg senkit sem érdekel; gyanítom, hogy még a FIDESZ kultúrharcosait sem.

És az interjú folytatását ígérik. Érdekes ügy ez.

Apróságok

Interjú Paul Steely White amerikai alternatív közlekedés - ld. még bármivel csak ne autóval - aktivistával, aki épp most megy át a Bird elektromosroller-bérbeadó céghez agynak. Kulcsgondolat:

“A street hospitable to robocars is probably not a street you want to hang out or travel on as a walker, biker, [or] scooter rider. The problem we should all be solving for is how to make all forms of pedestrian mobility as safe and easy as possible, not how do we contort our streets and ourselves around ’smart’ cars’.”

Új téma indult a HiLoBrow Project:Object nevű netes sorozatában. A szabályok a régiek: a felkért alkotók egy-egy tárgyról írnak egy rövid, személyes esszét, hogy az miért fontos nekik. A szervező elvet az egy szóval jelölt téma jelenti. Az új szó a fosszília. Eddig volt egy sztárok egykori görkorcsolya klubjához tartozó mackófelső és egy házi gyártású nuncsaku, sokat várok ettől is. A Project:Object az egyszerűsége ellenére is hatalmas ötlet.

Hasonlóan jó és egyszerű ötlet a Guardian Blind Date rovata - kösz Tamás! - ami két ismeretlent szervez össze, fizeti a számlájukat, és a végén megkérdezi őket külön-külön, hogy milyen volt. Kis apró emberi dolgok ezek.

Miért a világ marhasága a DNS alapú playlist, meg úgy általában az olcsó DNS-tesztekkel megérkezett DNS-alapú minden - teszi fel a kérdést a The Atlanticben Sarah Zhang. Nem vicc, a Spotify tényleg kínál géntérképen alapuló playlistet. A jelenséget nekem leginkább a Momondo utazási oldal videója illusztrálja, ami nagyjából az “az vagy, ami a DNS-ed” üzenettel operál. Nyakon öntve persze a mind emberek vagyunk, szeressétek egymást gyerekek mázzal. Zhang is szóba hozza ezt, de vannak még élesebben vágó példái. Röviden: a kulturális identitás a lényeg. (Valahogy ide lehetne keverni Szegedi Csanádot, de lássátok kivel van dolgotok, nem teszem.)

Háztartás

A Rakasz archívum most már teljesen elérhető az új helyen is. Itt a link hozzá. Néhány régi elütést javítottam költözés közben, ami csak egy dolgot jelenthet: teljesen új elütések vannak benne!

Fotók a mai levélben: én / CC-BY, SpaceX / public domain, én / CC-BY.

Ennyi a hétre!

Ádám